Adaptálódás – Miloš Forman-napló III.
A két éve elhunyt cseh rendező életművét felelevenítő szubjektív portrésorozat harmadik része.
Címke: forradalom
Semmire(fel)ke(l)lők – Kárpáti György Mór: Guerilla
Az 1849-es elbukott önvédelmi háború utáni elkeseredett ellenállást és megtorlást tucatnyi magyar filmes próbálkozás adaptálta már. A modernista Jancsótól (Szegénylegények, 1965) a romantikázó Lugossy Lászlón (Szirmok, virágok, koszorúk, 1984) át András Ferencig (Vadon, 1989) széles a paletta. Kárpáti György Mór filmje a demitizáló szállal szerette volna erősíteni a repertoárt, de mivel csak alibiként használta fel a korszakot, ezért semmit nem sikerült hozzátennie.
Sci-fi 1789-ből – Pierre Schoeller: Un peuple et son roi / Egy ország, egy király
Az Egy ország, egy király zaklatott, főszereplővel talán nem is rendelkező film. Mintha szándékain kívül állna, hogy egységes képet fessen saját témájáról, a francia forradalomról. De ugyan miért is várnánk egy szépre csiszolt narratívát arról az időszakról, amelynek tényleges uralkodója a káosz?
A király visszatér-szindróma – Francis Lawrence: The Hunger Games: Mockingjay – Part 2 / Az éhezők viadala: A kiválasztott (befejező rész)
Azt még csak-csak meg lehet érteni (ha bocsátani nem is), hogy egy kettévágott könyvadaptáció első része csak egy gigantikus teaser a második félidőhöz, de ha a franchise fináléja sem jobb, azt már nehéz megmagyarázni.
Nem forradalmár vagyok, hanem filmkészítő – Beszélgetés Nemes Gyulával
Szóbuborékokban beszélgető méhek, burleszkhősként csetlő-botló méhész-főhős, alig beszélő színészek, pazar színekben pompázó képek, merész, forradalmi üzenetek – a rövid jellemzés aligha foglalja össze a kilenc évig, cseh, magyar és német koprodukcióban készült film stílusát és tartalmát. Nemes Gyulával a Zero Karlovy Vary-i nemzetközi bemutatója után nem sokkal beszélgettünk.
Biodiverzitás – Nemes Gyula: Zero
Nemes Gyula második nagyjátékfilmje tíz év után ugyanazt a játékosságot és kísérletezőkedvet mutatja, mint az Egyetleneim, de merőben más céllal és közegben.
Országomat egy láda bejgliért – Rudolf Péter: Kossuthkifli
Rudolf Péter elég nagy fába vágta a fejszéjét, amikor az elmúlt évek egyik legkülönösebb olvasmányának, Fehér Béla Kossuthkifli című regényének adaptálására adta a fejét. Az elvárások joggal voltak nagyok, a jó hír azonban az, hogy a feladatot sikerült viszonylag jól megoldani: a hatrészes kosztümös sorozat – bár a magyar filmkészítés egynémely gyermekbetegségét nem tudta levetkőzni – talán a legjobb, ami mostanság történt a magyar televíziózásban.
A Film és a Forradalom – 1989 decembere a román játékfilmek tükrében
2006-ban, amikor az új román mozi három jelentős filmjét (Hogyan éltem túl a világvégét?; Forradalmárok; Jelszó: a papír kékre vált)1, mutatták be alig egyetlen hónap leforgása alatt, egyes elemzők elkeseredtek e filmek mesterkéltsége miatt, és felrótták, hogy a román rendezők (a „régi gárda” nyomdokaiba lépő „újhullámosok”) túlságosan is nagy jelentőséget tulajdonítanak a Forradalomnak. Ez persze nem rettentette el a román filmeseket attól, hogy továbbra is ihletet merítsenek az 1989 decemberi – temesvári, bukaresti, és nem csak ottani – eseményekből.
A reklám után folytatjuk – Francis Lawrence: The Hunger Games: Mockingjay - Part 1 / Az éhezők viadala: A kiválasztott (I. rész)
Ahogy sejteni lehetett, A kiválasztott első része egy feleslegesen hosszú felvezetés, de legalább többé-kevésbé szórakoztató.
Vasluiból Bukarestbe, Cannes-on keresztül 1. – Corneliu Porumboiu-portré
Corneliu Porumboiu az új román mozi egyik legfontosabb képviselője. Legalábbis az első két nagyjátékfilmje, a Forradalmárok (A fost sau n-a fost?) és a Rendészet, nyelvészet (Poliţist, adjectiv) a nagy rendezők közé sorolja.
