Az összművészeti képalkotó – Sára Sándor-portré

Sára Sándor bemutatását illetően az ember könnyen zavarba jöhet, úgy, ahogyan emblematikus figurák meghatározása kapcsán szokott. Váltott objektívek szükségesek, hogy megfelelő összképet kaphassunk róla, hogy portréja megfelelő élességgel kirajzolódhasson. Sára intézmény, megkerülhetetlen idol, akit körbe kell járnunk, hogy megfejthessük, mit is jelenthet a filmművészet múltjának és jelenének, mi több, hogyan hivatkozik rá a folyamatos jövő. 

Claude Rains már tudja – És most már Bogart is

„Szabadság, szerelem" – jutottak Rick eszébe a költő szavai (bármiféle rangsorolás nélkül), amint a repülő harsogva húzott el felettük. A mellette álló kapitányra pillantott, és bársonyosan megfogalmazódott benne egy mondat. Csak hát kár, hogy a kapitány – mint minden francia – képtelen megtanulni angolul. Így hát aztán hamar visszaszívta.

Kép vagy élet – Wim Wenders: Palermo Shooting / Halál Palermóban

A Palermo Shooting Wenders filmes ars poeticájának újrafogalmazása, egyfajta kérdésekkel, bizonytalansággal és kételyekkel teli hitvalláskeresés, vagy akár a saját életútjára való rákérdezés is lehetne. Természetes folytatása a Németországban forgatott korábbi filmjeinek: a fényképész, a művész, az ember léthelyzetét, helyét, szerepét firtatja.

A kidolgozó bedolgozza magát – Mark Romanek: One Hour Photo / Sötétkamra

Nem szerencsés a cím magyar fordítása, hiszen a Sötétkamra rejtélyes hangzása, egyedi dologra való vonatkozása éppen olyan minőségeket idéz fel, amelyek nem a Mark Romanek rendezte film sajátjai. Az eredeti cím – One Hour Photo (Gyorsfotó) – nagyon pontos, hiszen egy mindenki által elérhető tömegfogyasztási cikkre utal: amíg bevásárolunk, addig elkészülnek az egyéb élményeink lenyomatai is. Persze ott bujkál bennünk a kérdés: vajon a fotósok, akik futószalagon nagyítják képeinket, meg is nézik azokat, vagy csukott szemmel dolgoznak?