Fényképezőgép négy keréken – Agnès Varda - JR: Visages, villages / Faces, Places / Arcélek, útszélek

Sajátosan dokumentarista road movie Agnès Varda és JR (francia street-artist, fotográfus, vizuális művész) Visages, villages (Arcélek, útszélek) című filmje, amely egy tudatosan megszerkesztett, jól irányzott technikai forgatókönyv szerint alakított eseménysort közvetít, és amelyben a véletlennek legalább akkora szerepe van, mint a konceptualizmusnak.

Reflexió vs. fikció – Zolnay Pál: Fotográfia (1973)

Nem igazán szükséges felvázolni a filmtörténeti környezetet ahhoz, hogy a Fotográfiát mint mesterművet a helyén tudjuk kezelni, hiszen 45 év után sem veszített erejéből, sőt, olyan üzenetet fogalmaz meg, ami ma talán még jobban releváns, mint a 70-es években.

Család szilánkokban – Joachim Trier: Louder Than Bombs / Hétköznapi titkaink

Joachim Trier norvég rendező első angol nyelvű, amerikai közegben játszódó filmje tagadhatatlanul európai lett: hétköznapi epizódokban tobzódó, lassan hömpölygő, intenzív emberi dráma egy szilánkokra hullott család trauma-feldolgozási és újraegyesítési kísérleteiről. Mágiája a szemfényvesztés mellőzésében rejlik.

A szenvedés esztétikája? – Wim Wenders: Le sel de la terre / The Salt of The Earth / A föld sója

Wenders már korábban is készített művészekről filmet (Buena Vista Social Club, Pina Bausch), legújabb munkája, A föld sója pedig egyszerre dokumentumfilm, portréfilm, életmű-bemutató, amelyben a braziliai Sebastião Salgadóval, a világhírű fotográfussal és az általa rözgített, konzervált, fényképpé merevített világgal – többnyire a szenvedés világával – ismerkedhet meg a néző.

Marker-média – Chris Marker-portré 2.

Chris Marker fotográfus, esszéista munkássága az emlékezések és az asszociációk narratívája köré szerveződött. Filmjeiben, akárcsak utazásaiban is a határmezsgyén mozgott: a szélsőségek és a világban rejlő kapcsolatok érdekelték. Számára a film maga volt a politika. A ’68-as események után azonban már nem volt politika és nem volt film sem.

Marker-mém – Chris Marker-portré 1.

Kilencvenéves a francia újhullám egyik legenergikusabb kísérletezője. Párizsban él, de hat éve nem alkotott. Ő és Godard voltak azok, akik komolyan vették a filmművészet határainak tágítását. Csakhogy míg kollégája 40 éve kesereg a film halálán, addig ő majd’ ugyanennyi ideje lépett túl a celluloidanyagon a mozgókép metafizikus világába. Ő Chris Marker.

Kép vagy élet – Wim Wenders: Palermo Shooting / Halál Palermóban

A Palermo Shooting Wenders filmes ars poeticájának újrafogalmazása, egyfajta kérdésekkel, bizonytalansággal és kételyekkel teli hitvalláskeresés, vagy akár a saját életútjára való rákérdezés is lehetne. Természetes folytatása a Németországban forgatott korábbi filmjeinek: a fényképész, a művész, az ember léthelyzetét, helyét, szerepét firtatja.