Akik maradtak – Mikhaël Hers: Amanda

A párizsi terrortámadásokat hétköznapi emberek szemszögéből megmutató Amanda szomorúan, de nem nyomasztóan mutatja meg, hogyan lehet tovább élni a szeretteink és az általunk ismert világ elvesztése után.

Azok a régi, szép idők – Nicolas Bedos: La belle époque / Boldog idők

Mennyire tudnánk megoldani a problémáinkat, ha a múltból tekintenénk a jelenre? Van-e gyakorlati haszna mesterségesen rekreálni múltbéli élethelyzeteket? Hol a határ valóság és káprázat között? Nicolas Bedos második filmje ilyen sokat vitatott kérdésekre keresi választ. Kiábrándult hőseit egy Westworld-szerű időutazásnak veti alá, ezt keveri Charlie Kaufmann filmjeinek formai jegyeivel, rátesz némi francia sikket, fanyar humort, és voilá, a néző két órán keresztül egy percig sem unatkozik.

Nincs bocsánat – François Ozon: Grâce à Dieu / Isten kegyelméből

A Boston Globe 2002-es oknyomozó cikksorozata nem csak azért rázta meg a világot, mert több olyan pedofil papot is lelepleztek, akik szexuálisan zaklattak kiskorúakat: a legnagyobb sokkot az okozta, hogy a római katolikus egyház az áldozatok helyett az elkövetőket védve eltussolta ezeket az ügyeket. Azóta eltelt majdnem két évtized, de ez az eljárás nem ment ki a divatból: ezt mutatja meg François Ozon legújabb filmje, ami a lyoni egyházmegyében pár éve kirobbanó gyerekmolesztálási botrányt veszi górcső alá.

Együnk, igyunk, veszekedjünk – Guillaume Canet: Nous finirons ensemble / Együtt megyünk

Csak azért mert húsz évig barátok voltunk, még nem kell azoknak maradnunk örökké – foglalja össze Max a főkonfliktus lényegét Guillaume Canet új filmjében, az Együtt megyünkben. Már majdnem megcsapná a nézőt az életszagúság ezzel a kijelentéssel, de győz a biztonsági játék: végül inkább egy kicsit vontatott, kicsit didaktikus, de kedves és szórakoztató feelgood-filmet kapunk remek francia színészekkel.