Itt mindenki francia – Ladj Ly: Les misérables / Nyomorultak

Félreértés ne essék, ez nem a Victor Hugo-féle Les misérables. Ráadásul, hogy még egy félreértés hasonlóan ne essék, itt mindenki francia, még akkor is, ha a bőrszínek teljes szivárványában rázzák büszkén a piros-fehér-kéket – üzeni Ladj Ly rendező az utcai népfelkelést idéző címképekkel, ahogy a Champs-Élysées-n a nemzeti futballcsapat győzelmét ünneplő tömeg őrjöng.

Akik maradtak – Mikhaël Hers: Amanda

A párizsi terrortámadásokat hétköznapi emberek szemszögéből megmutató Amanda szomorúan, de nem nyomasztóan mutatja meg, hogyan lehet tovább élni a szeretteink és az általunk ismert világ elvesztése után.

Azok a régi, szép idők – Nicolas Bedos: La belle époque / Boldog idők

Mennyire tudnánk megoldani a problémáinkat, ha a múltból tekintenénk a jelenre? Van-e gyakorlati haszna mesterségesen rekreálni múltbéli élethelyzeteket? Hol a határ valóság és káprázat között? Nicolas Bedos második filmje ilyen sokat vitatott kérdésekre keresi választ. Kiábrándult hőseit egy Westworld-szerű időutazásnak veti alá, ezt keveri Charlie Kaufmann filmjeinek formai jegyeivel, rátesz némi francia sikket, fanyar humort, és voilá, a néző két órán keresztül egy percig sem unatkozik.

Nincs bocsánat – François Ozon: Grâce à Dieu / Isten kegyelméből

A Boston Globe 2002-es oknyomozó cikksorozata nem csak azért rázta meg a világot, mert több olyan pedofil papot is lelepleztek, akik szexuálisan zaklattak kiskorúakat: a legnagyobb sokkot az okozta, hogy a római katolikus egyház az áldozatok helyett az elkövetőket védve eltussolta ezeket az ügyeket. Azóta eltelt majdnem két évtized, de ez az eljárás nem ment ki a divatból: ezt mutatja meg François Ozon legújabb filmje, ami a lyoni egyházmegyében pár éve kirobbanó gyerekmolesztálási botrányt veszi górcső alá.