Ördögűzés, harag nélkül – Radu Mihăileanu – alkotói portré 1. rész

Radu Mihăileanu első munkája, az 1992-es Árulás az első olyan román film, amely előítéletek vagy ellenérzések, gyűlölet vagy személyes bosszúvágy nélkül dolgozza fel a romániai kommunizmus kezdeti időszakát (és annak közvetett hatásait). Megértésre és magyarázatra törekszik anélkül, hogy vádirat lenne vagy magyarázkodni próbálna. Nae Caranfil È pericolos sporgersi című filmje mellett Mihăileanué az 1991–2000-es évtized legkiválóbb mozgóképes debütálása.

Családom és egyéb… – Julie Delpy: Le Skylab / Francia hétvége

Julie Delpy legújabb filmjében már nem annyira a párkapcsolati problémákra fókuszál, hanem egy család egyetlen napját mutatja be. Egy kellemes születésnapi összejövetel alkalmával könnyed, nosztalgikus-ironikus hangulatban villant meg életképeket, pillanatokat, felvázolva olyan többé vagy kevésbé bensőséges viszonyokat, melyek egymáshoz szorosan kötődő emberek mindennapjaiban létrejöhetnek.

A hőskorszak varázsa – Michel Hazanavicius: The Artist / A némafilmes

Mi lehet annyira vonzó egy önreflexív nosztalgiafilmben, ami még csak nem is szegezi a posztmodern irónia pellengérére az általa megidézett korszak értékvilágát? A válasz Michel Hazanavicius megejtő szépségű alkotásának részleteiben rejtezik – a finom ecsetkezelés, az imitált közeg iránti mély tisztelet, az univerzális történet nemes megformáltsága avatja A némafilmest klasszikus értékű gyöngyszemmé.

Szocreál-szürreál – Gustave de Kervern–Benoît Delépine: Mammuth

Ha azt gondolnánk, hogy csupán nekünk van meggyűlve a bajunk a bürokrácia fekélyes és átláhatatlan labirintusaival, akkor most fellélegezhetünk: Serge Pilardosse francia állampolgárnak több mint 40 évnyi gürcölés után komoly utat kell bejárnia ahhoz, hogy végre megkaphassa jól megérdemelt nyugdíját.

Örmény és szerelem – Laurent Tuel: Le premier cercle / A belső kör

Laurent Tuel legújabb alkotása, A belső kör hol krimiként, hol thrillerként van eladva. Pedig a melodráma, mint műfaji megjelölés, jobban illene rá, hiszen attól függetlenül, hogy gengszterek ügyködnek mindenféle lopásokban és gyilkosságokban, egy fiú és egy lány drámai szerelmét követjük nyomon az elkerülhetetlen unhappyend-ig, ahol hollywoodi mintára mégis felcsillan a remény halovány sugara.

Egy tézis nyomában – Patrice Chéreau: Hajsza

A pályáját kamasz-színészként kezdő, majd színházi-, opera- és filmrendezőként egyaránt elismert Chéreau új filmjében nem tudja megismételni a pályája csúcsát jelentő Intimitás (Intimacy, 2001) sikereit: a Hajsza jobb pillanatai ellenére is tételszerű és kissé fárasztó. Rendezője soha nem tudott „leszokni” a színházi gondolkodásmódról, s ezúttal – az Intimitástól eltérően – annak buktatóit sem tudta elkerülni.

A vágy titokzatos trágya – Bertrand Blier: Préparez vos mouchoirs / Elő a zsebkendőkkel!, 1978

1979 filmes szempontból nekünk nem akkora ováció: a nagy hazai drukk ellenére Fábri Zoltán Magyarokja elől Blier halászta el a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscart. Fábri második Oscar-jelölését ezúttal sem válthatta díjra (először a Pál utcai fiúkért jelölték, akkor Bondarcsuk Háború és békéje nyert). A francia rendező mintha nekünk üzent volna a filmcímmel: Elő a zsebkendőkkel!