Túrtad már a lábad Poughkeepsie-ben? – William Friedkin: The French Connection / Francia kapcsolat, 1971

Új-Hollywood a filmtörténet egyik legérdekesebb paradoxonját szolgáltatja: az amerikai és az európai filmkultúra fúziója olyan – valószínűleg ismételhetetlen – pillanatot hozott létre, amikor két értékrend találkozása nem kioltotta, hanem megtermékenyítette egymást, a narratív történetmesélés módszereit és a világgal szembenálló Egyén traumatikus karakterportréját.

A nevem Largo. Csak Largo. – Jérôme Salle: Largo Winch – Az örökös

Franciaország kultikus képregényhőse, a sármos multimilliárdos idén szélesvászonra költözött, így a képregényfanatikusok után az egyszeri mozinéző is megismerheti a francia James Bondot, aki egy igazán látványos, pörgős és szórakoztató filmben menti meg – na nem az emberiséget, hanem az örökségét.

Jelenetek egy gengszter életéből – Jean-François Richet: Mesrine – L'instinct de mort / Halálos közellenség: a kezdetek

Jean-François Richet az egyik legismertebb francia gengszter, Jacques Mesrine kalandokban gazdag élettörténetét vitte filmre.A Halálos közellenség minden pillanatában izgalmas, de meglehetősen súlytalan alkotás. Olyan sebességgel száguld végig főhőse élettörténetén, hogy a néző csak követni tudja, de átélni már nem az eseményeket.

Unlucky Luke – Olivier Jean Marie: Lucky Luke – Irány a vadnyugat

Az első, teljes egészében számítógéppel generált animációs film, a Játékháború (1995) története a korabeli animációs ipar metaforikus leképezéseként is felfogható. A természetes anyagokból készített Woody-cowboy és a szintetikus termékekből előállított Buzz-robot kezdeti ellenségeskedése, majd együttműködése a kézzel rajzolt figurák és a számítógépes animáció szimbiózisának a legszebb szimbóluma.

Ó, Molière, miért nem vagy te Molière? – Laurent Tirard: Molière

Nem-nem, hölgyeim és uraim, nem szabad azt hinnünk, hogy életrajzi filmről van szó. A cím alapján annak tűnik, de bizony nem az. Kérdéses, akkor viszont mi lehetett a rendező célja. Ha Molière ihletforrásainak vagy netán élete kevésbé ismert eseményeinek feltárására vállalkozott, akkor nagyon melléfogott. Molière életéről minimális információt kapunk, hiszen azzal csak a film kerettörténete foglalkozik.

Egy sima, egy fordított – Gaspar Noé: Irréversible / Visszafordíthatlan

Ígérem, hogy a Noé-film kapcsán megfogalmazódó alternatív kritikám nem a reflexió terén, inkább annak hatására születik (Dobolán Katalin kritikája: Néha nyál és néha vér), azaz nem az előzményekkel szemben, inkább amellett teszek kísérletet egy másik/másfajta elemzésre. Mindez éppen ezért nem vitaindítás, és bár a lényeg túlmutat a konkrét alkotáson, mégis rövid leszek.

Charlotte, aki épp Dominique – Gillian Armstrong: Charlotte Gray

Az élet Franciaországban sem fenékig tejfel, főleg ha éppen világháború van és már a második. A Stendhalt eredetiben olvasó skót Charlotte felkelti a francia ellenállás angol támogatóinak az érdeklődését, akik gyors ütemben kiképzik a jótét lelket hírvivőnek. Az ifjú kémnő viharos gyorsasággal beleszeret egy angol pilótába és amikor a fiú gépe lezuhan Franciaországban, a lány gondolkodás nélkül utána megy. Új személyiséget is kap: a szőke Charlotte-ból barna Dominique lesz, akinek rádióalkatrészeket kell csempésznie a francia Résistance-nak. Ám ő mindenekelőtt a szerelmét keresi, és az erről folytatott cseppet sem kedélyes csevely során bajba sodor egy másik kémnőt, aki ebbe bele is hal. Ekkor mind a nézőt, mind a címszereplőt megcsapja a film komolyságának a szele.