Nincs bocsánat – François Ozon: Grâce à Dieu / Isten kegyelméből

A Boston Globe 2002-es oknyomozó cikksorozata nem csak azért rázta meg a világot, mert több olyan pedofil papot is lelepleztek, akik szexuálisan zaklattak kiskorúakat: a legnagyobb sokkot az okozta, hogy a római katolikus egyház az áldozatok helyett az elkövetőket védve eltussolta ezeket az ügyeket. Azóta eltelt majdnem két évtized, de ez az eljárás nem ment ki a divatból: ezt mutatja meg François Ozon legújabb filmje, ami a lyoni egyházmegyében pár éve kirobbanó gyerekmolesztálási botrányt veszi górcső alá.

A bűntudat ötven árnyalata – François Ozon: Frantz

A legszívszorítóbb emberi drámák még mindig a háborúhoz köthetők, valószínűleg ezért nem tudják a filmrendezők elengedni a világháborús történeteket. François Ozon egy 1932-es filmet, Ernst Lubitsch Broken Lullaby című alkotását dolgozta fel, az eredmény pedig egy szép, de felejthető történet lett a háborút túlélők csillapíthatatlan bűntudatáról.

Francia négyes – Microbe & Gasoline / Tökmag és Gázolaj; Une nouvelle amie / Az új barátnő; Papa ou maman / Apu vagy anyu?; Marguerite

Két kamasz megépíti a világ legkülönlegesebb lakóautóját; egy özvegy férfi új életet kezd, nőként; egy házaspár gyerekeik ellenszenvéért küzd; egy rikácsoló díva hétköznapi boldogságra vágyik kafkai figurák gyűrűjében. Négy jó francia film, vígjáték és dráma különböző arányú elegye került nagyjából egyidőben a mozikba, mindegyiket más-más miatt érdemes megnézni. Megmondjuk, miért.

Mert a film jobb, mint a valóság… – 10. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál – 2013. szeptember 12–22., Miskolc

Mi leszel, ha nagy leszel? Filmet szeretnék forgatni. Miért? Mert a film jobb, mint a valóság... Hangzik el a 10. Jameson CineFest nyertes dokumentumfilmjében (Boldogok leszünk... majd egyszer), de ha már kaptuk ezt a felütést a filmmel kapcsolatban, ragadjuk meg, és bátran használjuk a filmfesztiválra is, mert hiszen jobb, mint a valóság, messze több, mint a hétköznapok. A filmfesztivál az ünnep varázslata.

Szerelmi drámák, vígjátékok, véres bosszútörténetek – Cannes-előzetes 2013

Ha nem is minden olvasónknak adatik meg a cannes-i filmes túladagolás kiváltsága, érdemes odafigyelnünk a szerdán rajtoló 66. Cannes-i Fesztiválra, Európa egyik legrégebbi filmes rendezvényére. Lehet csámcsogni a vörös szőnyeges ruhakölteményeken, többé-kevésbé kényszeredett sztármosolyokon – és lehet jegyzetelni: milyen filmekre lesz érdemes mozijegyet váltanunk, amikor majd nálunk is bemutatják majd őket. Íme egy rövid ajánló.

Műértő voyeurizmus – François Ozon: Dans la maison / A házban

„Magamat is elragadott a kivilágított ablakok látványa. Én is égő fantáziával gondoltam az ablakok mögött pihegő élet egyszerű, naiv boldogságára. Ott az erény győz s a gazság elbukik” – Denis Diderot Rameau unokaöccse című tragikomédiájának sorai „kísértettek”, miközben François Ozon A házban című filmjét néztem. A filmet, amely egyszerre szól a voyeurizmusról, a műalkotás és műértés (befogadás) folyamatáról, a hatásvadászatról, a magasirodalomról, a posztmodern művészetről és nem utolsó sorban a filmes műfajok átszabásáról. Hogy ki, mi a győztes, még átgondoljuk.

Masculine / Feminine / Akármi – François Ozon: Potiche / Született feleség

Kétféle ember létezik a világon: nő meg férfi. A bajok ott kezdődnek, hogy senki nem tudja, hogy mit gondol a másikról, saját magáról vagy hogy milyen kellene lenni a tökéletes elfogadáshoz. Természetesen él bennünk egy kép, ideál (írjuk ezt a romantikus regények vagy a popkultúra rovására),  melyet egy életen át hajszolunk, majd amikor (már ha) megkapjuk, feltesszük szépen a polcra és megfeledkezünk róla. Erről szól ez a film: a trófeák letörlik magukról a port, és kisétálnak a vitrin mögül...