Thanks, but no THX – Drake Doremus: Equals / Azonosak

Drake Doremus mióta 2011-ben berobbant a függetlenfilmes szcénába Sundance-nyertes romantikus mozijával, azóta próbálkozik ennek a váratlan sikernek a megismétlésével, anélkül, hogy drasztikusan változtatna a bevált recepten. Most épp egy minimalista sci-fi csomagolásában próbálja eladni a Rómeó és Júlia-történetet, kevés sikerrel.

Mengele és a játékok – Lucía Puenzo: Wakolda / A német doktor

Zsúfolt ismeretanyag helyett izgalmával szórakoztató történet, archív háborús-haláltáboros felvételek rettenete, horogkeresztes egyenruhák helyett kibontott hasú, kézzel festett játékbabák – a Wakolda című, spanyolul és németül megszólaló, történelmi témájú thriller másfél órája nem véletlenül hívta fel a nemzetközi közönség figyelmét forgatókönyvíró-rendezőjére.

Frankenstein kontra Frankenstein – Vincenzo Natali: Splice / Hibrid

Mary Shelley majd' 200 éves alapműve óta számos felelőtlen tudós és elszabadult teremtmény riogatta a nagyérdeműt a Universal és a Hammer adaptációitól a különféle exploitation-verziókon (I was a teenage Frankenstein, Re-Animator) át Cronenberg bio-horrorjaiig. Natali sci-fi-horrorja, a Hibrid a tudós, a szeretett nő és a szörnyeteg háromszögét ábrázolja radikálisan új, már-már a Kramer kontra Kramert idéző megközelítésből.

Sziget-feeling – Baltasar Kormákur: Mýrin / Jar City / Vérvonal

Akinek több mint egy kézre van szüksége ahhoz, hogy megszámolja, hány izlandi filmet látott eddig, annak jó szórakozást egy kellemes thrillerhez. A többiek viszont jól figyeljenek. A 101 Reykjavík rendezőjeként híressé vált Baltasar Kormákur az idei Titanic fődíját nyerte el 2006-os filmjével, melynek témája a genetikai információval való visszaélés.