Harminc éve egyre kékebb a bársony – Csapón kívül 8.: David Lynch: Blue Velvet / Kék bársony

David Lynch is öregszik, bizony. A mester, akitől évek óta nem láttunk a szó szoros értelmében vett játékfilmet (ha megengedő vagyok, az Inland Empire, ha szigorúbb, a Mulholland Drive óta), három évtizede rendezte azt a filmet, amely kis túlzással a teljes életmű egyfajta foglalata és – meglehet, korai – szintézise lehetne: a Kék bársonyt. És nem mellékesen: Lynch idén töltötte hetvenedik életévét.

Elemi pókösztön – Marc Webb: The Amazing Spider-Man 2 / A csodálatos Pókember 2.

Évek óta töretlen a képregényfilmeket övező óriási érdeklődés, úgyhogy akár tetszik, akár nem, garantáltan megélünk még jó pár folytatást és rebootot. Még a Marvel Entertainment leggyengébb produkcióinak számító Thor-filmek is olyan sok pénzt termelnek, hogy Michael Cimino is csak nehezen tudná elszórni. Ezek után nem csoda, hogy a Sony is szerette volna minél előbb bebiztosítani a frissen újraindított Pókember-univerzumot egy folytatással. Míg az előző opusz a hangsúlyos eredettörténet mellett csak egy viszonylag gyengébb antagonistát vetett be, az új film ennek tökéletes ellentétét ígérte. Más kérdés, hogy a végeredmény mégsem egészen ezt tükrözi.

„A nevem Bond. James Bond.” – Ötvenéves a 007-es ügynök 1.

Kezdjük az elején. Miről is van szó? A statisztikákat fellapozva kiderül, hogy a az idén 50 éves James Bond-sorozat a világ második, leghosszabb ideig folyamatosan futó filmes szériája. A szaknyelv a „franchise” kifejezést használja, a „széria”, „sorozat” szavak ugyanis nem fedik a „szakvalóságot”. Magyarul egy ideje a „joglás” vagy „névjoglás” szóval kísérleteznek az illetékes berkekben, de hát hogy néz ki egy szövegben, hogy: filmes névjoglás – a kutya sem értené.

Átlag – Martin Campbell: Green Lantern / Zöld Lámpás

Az ide nem szükséges olvasókat egyetlen összetett szóval fogom most elijeszteni: képregény-adaptáció. Aki tisztelt olvasóink közül mer még egy sort is olvasni egy effajta pénzt elnyelő, lelkeket nyaggasztó, szemeket véreresre fárasztó, lelkibeteg tizenéveseket örvendeztető háromdimenziós robbanós/verekedős filmes sportlevessel (mindent bele) szembesülni, az helyezze magát kényelembe, következik a Zöld Lámpás!

Eleve evil – 2008 legjobb filmes gonoszai

2008 sem szűkölködött filmes gonoszokban, hála az egyre népszerűbb képregény-adaptációknak, ahol, mint tudjuk, a lényeg nem is a szuperhősön, hanem a szupergonoszon van. Lássuk, kik ijesztgettek idén a vászonról, avagy végre egy lista, ahol Heath Ledger Jokerje csak a második.

Mindenki okkuljon belőle – Julian Doyle: Chemical Wedding

Én mindig is tudtam, hogy Bruce Dickinson – a brit metállegenda, az Iron Maiden énekese – többre is képes mint „csak” hatalmasakat énekelni és jó bulikat csinálni. És lőn: a tíz évvel ezelőtt kiadott szólóalbumából, a Chemical Wedding című azóta metálfavorittá vált lemezből kiindulva írt egy hasonló című filmet – ami el is készült.

Damien visszatér – Újrahasznosítás előtt az Ómen

Június 6-án, reggel 6-kor születni baljós előjel – legalábbis a hollywoodi gondolkodásmód szerint. Nem is születhet más ekkor, csak az Antikrisztus. Főként ha nem hivatalos adoptáció során egy nagyhatalmú amerikai diplomata gyermekévé lesz, hogy öt év múlva a dúsgazdag Thorn-dinasztia történetét titokzatos balesetekkel, egyre bizarrabb tragédiákkal árnyékolja be. Hogy aztán nevelőanyját őrületbe és halálba kergesse, nevelőapját pedig a rendőrök pisztolya elé, amikor az megszentelt tőrökkel készül leszúrni őt.