A Víkend stábja Erdélyben hetelt – Mátyássy Áron thrillerének forgatásán jártunk a Dragán-völgyében

Nagyvárosi sikeremberek a hegyekben töltött hétvégi vadászattal engedik ki a hétköznapok gőzét: a hármas fogatban István, az építkezési vállalkozó (Lengyel Tamás), Márta, az ügyvédnő (Gryllus Dorka) és férje, László (Simon Kornél) veszélyes kalandba keveredik. Thrillerről lévén szó, ha már adott a puska, akkor egyértelműen kulcsfontosságú szerepet játszik a gyilkosság, de Mátyássy Áron (Utolsó idők, Átok, T.Ú.K. – Tanár úr kérem!, Berosált a rezesbanda) rendező szerint a karakter-dráma vonala sem elhanyagolandó a történetben.

Aszinkronban – Pejó Róbert: Látogatás

A magyar kritika – kevés kivételtől eltekintve – a kínosan rossz Halálkeringőhöz hasonlóan nagy vehemenciával húzta le Pejó Róbert második nagyjátékfilmjét. A Látogatás valóban nem sikerült jól, de nem azért, ami a kritikák legfőbb ellenérve volt, miszerint sikertelen thriller-próbálkozás lenne. A film legnagyobb hibája épp az, hogy nem akart thriller lenni.

A Boszporuszon át – Fatih Akin-portré 2.

A Fallal szemben című filmjével Akin szűkebbre állította fókuszát, közvetlenebbül ábrázolta saját tapasztalatait; a kettős identitást, „némettörökségét” vagy „töröknémetségét”. A „Szerelem, Halál és Ördög” címszavakkal jelzett témái keverednek nagyjátékfilmjeiben, hogy végül trilógiát alkothassanak, miközben kisjáték- és dokumentumfilmek továbbra is színesítik pályáját.

Törvényszerű véletlenek – Fatih Akin: Soul Kitchen

A Berlinálé és Cannes díjaival, illetve az Európai Filmakadémia elismeréseivel jutalmazott drámák után Fatih Akin Soul Kitchen című vígjátékával némileg könnyedebb stílusra váltott, jóllehet ezúttal is ragaszkodott a megszokott „multikulturális” közeg megteremtéséhez. A 2009-es Velencei Filmfesztivál zsűrijének különdíja azonban szépen bizonyítja, hogy szívmelengető komédiája nem jelent értékcsökkenést a komolyabb hangvételű filmjeihez képest.

Ápol és felkavar – Diagonale 2010 – Graz, március 16-21.

13. éve minden tavasszal Grazban rendezik meg az osztrák film fesztiválját. A DIAGONALE mára élvonalbeli kulturális eseménnyé vált, mégsem a közönségnek szól csupán. Egy eleven szakma önvizsgálata, vagy ahogy az év színésze, Andreas Lust mondja: „az osztrák film testápolása”. És kényeztető testápolása, hiszen az osztrák film újabban fürdik a díjakban, a növekvő nézőszámokban és – kormányzati ígéret szerint – a gyarapodó forrásokban is.

Orral lefele – Novák Erik: Zuhanórepülés

„Tündérmese az ezredforduló Budapestjének egyik legkevésbé sem romantikus szegletéből" – harangozza be a filmet az ismertető. Nehéz azonban tündériként felfogni ezt a sötét, tipikusan hollywoodi motívumrendszerre épülő krimit.