Egy hagyományos horror, ahol egyetlen szereplő sincs teljes biztonságban és helyenként olyan rémségekkel találkozunk, amelyeket hirtelen nem is tudunk hova helyezni vizuálisan… szerencsére.
Guillermo del Toróról köztudott, hogy nemcsak akció- meg horrorfilmek rendezésében sikeres, hanem a felnőtteknek szóló mesék vászonra komponálásában is remekel. A Faun labirintusa óta több mint tíz év telt el, és a film rajongói jogosan remélték, hogy a rendező legújabb filmje is – amelyen 2011 óta dolgozott – hasonlóan ragadja majd magával nézőjét.
Del Toro gótikus szerelmesfilmje a 19. századi viktoriánus regények történetvezetését ötvözi a Hammer-horrorok színvilágával és grafikus jeleneteivel egy képileg és hangulatilag érdekes, korrekt nosztalgiafilm keretében.
Hatalmas szörnyek, kaijuk másznak elő az óceán alatti hasadékból, amely egy másik dimenzióba nyílik. Az emberek óriási robotokat, jaegereket készítenek, hogy valahogy megküzdjenek a fajukat fenyegető támadásokkal. Ezt láthatjuk az előzetesben, és a film első öt percében. Ne mondd, hogy nem tudtad, miről szól ez!
Guillermo del Toro produceri bábáskodása most felemás szörnyszülöttet fialt: a Mamában ugyan feltámad pár messziről bűzlő horrorközhely, ám ez a spanyol rémfilm mégis velős borzongást kínál – szellemes móka, mesei körítéssel, del Toro módra. A Mama, ha nem is tökéletes, de legalább tökös film.
Négy év elteltével ismét bevörösödhetnek a mozitermek – nemcsak Hellboy, a modern fantazmagória „Humphrey Bogartja” tér vissza, de a csodák gyermeklelkű elkötelezettje sem marad adós semmivel: Guillermo Del Toro sikeresen őrizte meg egyedi megközelítésmódját és CGI-mentes stilisztikáját.
A horror tulajdonképpen az anyák filmje. Mert szenvedni, aggódni, félteni tudni kell, ha a horrorfilmes katarzist akarja az ember. Mert egy jó horrorfilm alatt apait-anyait beleszorong a néző. Az Árvaház 2007 legsikeresebb, egyébként Oscarra is jelölt, spanyol filmje. Méltán számíthattam (volna) igazi borzongásra.
2006 a mexikói filmek éve (is) volt. Legalább három olyan, mexikói direktor által jegyzett alkotás készült, amely újra ráirányította a figyelmet a latin-amerikai ország filmművészetére.
Élvezetesen szintváltogatós film egy Amerikában felnőtt, amerikaiul jópofizó és énkonstruáló démonról. What makes a man a man? – hangzik a kezdőképek alatt futó filozófiai kérdésfölvetés, és ne tessék máris vigyorogni, mert tényleg erről is szól.
