Az a titkos összetevő… – Bryan Fuller: Hannibal

Egész héten kajáról, mozifilmekről és tévésorozatokról beszéltünk. Kimaradt egy három évadot megért sorozat, amelynek hatása egyértelműen az étel milyenségében rejlik. A Hannibal egyenlőségjelet tesz az étel, a bűn és a művészet fogalma közé.

Húsz év múlva egy thriller – Jonathan Demme: The Silence of the Lambs / A bárányok hallgatnak, 1991

Újranézve ezt a 1991 elején bemutatott, „crime, thriller, chiller” címkék alatt fellelhető filmet, az a benyomásom, hogy nagyon alaposan ki van gondolva, meg van tervezve és be van lakva. Az oly sokszor emlegetett vágás lassúsága (az egyes beállítások hossza) e jellmző fontos építőkockájának tűnik. A megmutatni kívánt, s így képpé váló valóságdarabok határozottan választódnak ki, majd erőteljesen fénylenek fel, és (relatíve) sokáig szemlélhetőek.

Hannibál – Peter Webber: Hannibal Rising / Hannibal ébredése

Nagyon úgy tűnik, hogy a Hannibal Lectert zabálják az emberek, mert sorrendben ez már a negyedik vele kapcsolatos történet (Thomas Harris, a figura kitalálója ezúttal a forgatókönyvet is jegyzi), és az ötödik film. A Hannibál ébredésében kedvenc mumusunkat zsenge gyermekkorától a „foga fehérjének kimutatásáig” tanulmányozhatjuk, konstatálva hogy lám-lám, Hannibál is volt egyszer fiatal, rokonszenves, és szép kisfiú.

Bizarr, bizarrabb, legbizarrabb… – A thriller műfajtörténete 3/3. (1980-tól napjainkig)

A thriller-műfaj a nyolcvanas-kilencvenes években a korábbi évtizedekben kijelölt két nyomvonalon fejlődik tovább: a pszichothrillerek sorozatgyilkosai kegyetlenebbek és népszerűbbek lesznek, mint valaha, a paranoia-filmek azonban megszelídülnek (vagy még félelmetesebbekké válnak? – nézőpont kérdése). A műfajpaletta pedig a korszakban további három fontos alműfajjal (erotikus thriller, neo noir, akcióthriller) bővül.