Az öldöklő bandzsal – RZA: The Man with the Iron Fists

A keleti harcművészetek különös legendáinak és abszurd látványvilágának filmes kombinációja megfelelően kusza és gyermeteg ahhoz, hogy már a kamaszkorból kilépő ifjak között is alig akadjon elvetemült rajongója. A Wu-Tang Klan atyja, a rapper RZA (polgári nevén Robert Fitzgerald Diggs) egy olyan ritkaságszámba menő felnőtt, aki nem csak örömmel nézi, de gyűjti, sőt, betéve ismeri a klasszikus martial-arts zsáner összes darabját – ha hinni lehet a mítosznak.

Pokoli torony – Gareth Huw Evans: The Raid: Redemption / A rajtaütés

A walesi születésű, de évek óta Indonéziában székelő Gareth Huw Evans második nagyjátékfilmje – szögezzük le még most az elején – teljes joggal lett felkapva. A The Raid: Redemption ugyanis csúcsra járatja az Evans által a Merantauban (2009) bemutatott harcművészet-imádságot, s annak ellenére, hogy – természetesen – nem beszélhetünk gáncstalan darabról, a The Raid nem csak a 2011/2012-es filmes évjárat, hanem az utóbbi jó pár esztendő legkíméletlenebb mélyütése a harcművészeti- és akciófilmes zsánereken belül.

A daimjó* – Kuroszava Akira-portré 1.

A japán filmről sokaknak ugrik be elsőre Kuroszava Akira neve. Nem véletlenül: neki köszönhető, hogy nyugaton elismert és nézett lett a napkeleti ország filmtermése. A Mester életművének filmtörténeti fontossága nem csak abban áll, hogy egyedülálló elbeszélésmódját briliáns vizualizációval ötvözte, de 31 önálló rendezésével számos nyugati tömegfilmest is „megihletett”. 12 éve hagyta itt az árnyékvilágot, s ha köztünk lenne, ma lenne 100 éves.

Kiutak keresése – David Mamet: Redbelt

Valamilyen oknál fogva David Mamet filmjei rendre elkerülik az itteni mozis és dvd-s filmforgalmazók figyelmét, pedig Mamet talán a kortárs Hollywood egyik legeredetibb és legtudatosabb alkotója, legyen szó akár forgatókönyvírásról, akár rendezésről. A Redbelt, hasonlóan a rendező jobb filmjeihez, ugyanazt a fegyelmet és szigort hordozza magán, amit már A gyilkossági csoport (Homicide) is 1991-ben.

A Jáde Róka és az arany szobrocska – Ang Lee: Wo hu cang long / Tigris és sárkány, 2000

A 2001-es Oscar-szezonban a nagy hollywoodi stúdiók év végi hajrába küldött filmjei sorra elhasaltak, miközben mindenki a nyár nagy sikerfilmjéről (Gladiátor) és Soderbergh duplabravúrjáról (Traffic és Erin Brockovich) suttogott. Az esélyesek névsora újoncoktól, ismeretlenektől és a külföldiektől hemzsegett. De a legtöbbet a kínai–hongkongi–tajvani–amerikai koprodukcióban készült Tigris és Sárkányról beszéltek.

Kung Fu Jason – Rob Minkoff: The Forbidden Kingdom / A tiltott királyság

Az idei nyár leglegebb(nek tartott) CGI-jének, a Kung Fu Pandának megszületett a párja: Rob Minkoff rendezte, A tiltott királyság a címe. A távolkelet-, dzsekicsen- és dzsetli-rajongók fáklyavivői bizonyára szentségtörésnek tartják e kijelentést. Bevallom, azon se lepődnék meg, ha a profibbak a vudu-babám ujjait tördelve próbálnának meg eltántorítani a kritikaírástól.

Bill meghalt, a film él! – Quentin Tarantino: Kill Bill: Vol. 2

Talán nem meglepő, hogy egy Kill Bill című, Quentin Tarantino rendezte véres saga legvégén a címszereplő kiadja a lelkét, akarom mondani, meghal. És teszi ezt a western és a kung-fu filmek formai kliséinek pazar felhasználásával/átértelmezésével, egy, a műfaj(ok) paródiájaként és egyik legjobb mintadarabjaként egyaránt működő alkotásban. A Don Quijote hathatott így a maga korában, mikor a közönségnek még a vérében volt a lovagregények stilisztikája és poétikája, majd később, mikor egy letűnt műfaj utolsó és legelevenebb darabjaként tisztelték és tisztelik azóta is.