Halálugrás előtt – Tony Scott-portré – 1. rész

Egy állítólag csúcson lévő híresség sokkoló, váratlan öngyilkossága mindig megingatja a sikermítoszt. Főleg, hogy filmjei a bátorság, a rátermettség, a hősiesség amerikai értékrendjét dübörögték hangosan. Mi hiányzott az életéből? Miért érezte elviselhetetlennek? Egyértelmű válasz híján „csak” a rózsaszín baseballsapkás rendező műveiben kutakodhatunk.

Leonidász a hegyekben – Constantin Popescu: Portretul luptătorului la tinereţe / A harcos fiatalkori önarcképe

Sajátos fodrozású lett annak az öbölnek a felszíne, ahol a román újhullámosok kavarják fel folyton a port – talán indítsunk ezzel a képzavaros felütéssel, ahhoz, hogy érzékeltetni tudjuk Constantin Popescu Portretul luptătorului la tinereţe (a cím rájátszás Joyce regényének címére, magyarra talán a Harcos fiatalkori önarcképe címmel lenne fordítható) című ellentmondásos filmjének az alaphangulatát.

Rekviem egy műfajért – Sylvester Stallone: The Expendables / A feláldozhatók

Hollywood a film-újrahasznosítás szomorú aranykorát éli: a stúdiók régebben bevált recepteket főznek újra, a kliensek pedig újra és újra eljárnak lakmározni, majd kopogó szemekkel, éhesen vonulnak haza. Stallone sem igazán ízesíti újra a nevéhez nőtt zsánert: konyhájában a mennyiség felülírja a minőséget, akcióra éhes nézőjét így eteti be gyorsétkezdéjében, dupla adag körítéssel.

A Jáde Róka és az arany szobrocska – Ang Lee: Wo hu cang long / Tigris és sárkány, 2000

A 2001-es Oscar-szezonban a nagy hollywoodi stúdiók év végi hajrába küldött filmjei sorra elhasaltak, miközben mindenki a nyár nagy sikerfilmjéről (Gladiátor) és Soderbergh duplabravúrjáról (Traffic és Erin Brockovich) suttogott. Az esélyesek névsora újoncoktól, ismeretlenektől és a külföldiektől hemzsegett. De a legtöbbet a kínai–hongkongi–tajvani–amerikai koprodukcióban készült Tigris és Sárkányról beszéltek.

Az apa mítosza – Asif Kapadia: The Warrior / A harcos

A nemzetközi filmáramlásban is érzékelhető az a trend, melyet a zenei életben a világzenék rendkívüli népszerűsége jelez. Fedezzük fel távoli kultúrák gondolkodásmódját, találjuk meg bennük azt a spiritualitást, amit a nyugati kultúrából egyre inkább kiveszni látunk, s alakítsuk át mindezt a nyugatiak által is fogyaszthatóvá. Az egyszerűségben, a letisztultságban megmutatkozó spiritualitás és transzcendencia képviseli a fő vonzerőt, a keleti vallásokat és művészetet oly misztikusan átható meditatív jelleg. Vagy legalábbis ilyennek látjuk, ilyennek szeretnénk látni mi, nyugatiak, a keleti kultúrát.