„Ha tényleg engem akar, majd felhív. És fel is hívott.” – Interjú Valdís Óskarsdóttir izlandi vágó-rendezővel

Valdís Óskarsdóttir csodálatra méltó jelenség, aki megfeszített munkával és önerőből lépte át Izland határait, hogy aztán sikereivel hazája hírnevét színesíthesse. Vágóként komoly sikereket tudhat magáénak, az utóbbi években pedig azt is bebizonyította, hogy a nőknek nemcsak a vágószobában, hanem a rendezői székben is érdemes csücsülniük. Valdíssal a 10. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon beszélgettem egy hangos kávé mellett.

Nem elég csak kukázni – Harmony Korine: Trash Humpers

Az egymás utáni botrányos filmek gyártogatása egy idő után annyira felhívja magára a figyelmet, hogy a legaktuálisabbra szinte mindig csak a szerző hírneve csalogat be a moziba. Kíváncsi természetünktől fogva ez törvényszerű, és így járunk, ha új Lynch-, Ozon- vagy Coppola-film megjelenéséről szerzünk tudomást.

Tökéletes gyermekkor – Larry Clark-portré

Koszlott épület valahol az amerikai Középnyugat egyik lepattant metropolisában. Fiatalok támasztják a falat, üres tekintetek révednek a fényképezőgép lencséjébe. Az egyik kiskamasz a vénáját célozza be nagy ügybuzgalommal, a többiek a sorukra és a tűre várnak. Fekete-fehér kép csontkeményre világítva. Fiatal srác a sarokban, erotikus póz, tapintható félmeztelenség. Revolvert vesz torokra, talán játszik, talán nem. Larry Clark korai dokumentumfotói egy elrejtett világ rítusait rögzítik kegyetlenül és pontosan. Így kezdte, így is folytatja máig.