Nézd és játszd – A filmekből készült videojátékok adaptációs lehetőségeiről

Míg a filmkritikusok a mai napig sírva-röhögve emlékeznek meg az egyes játékadaptációkról, addig a játékkritikusok pontosan ugyanígy viszonyulnak a filmből készült játékokhoz. Feltehetően abból kifolyólag, hogy a játékokból készült filmek sorra elvéreztek a kritikusok íróasztalán – és úgy általában véve borzalmas a megítélésük – a filmelméleti vizsgálódások nem tartják kutatásra érdemesnek a témát. A játékokat kutató tudomány (game studies) pedig a videojátékok inherens, önmagában álló mediális sajátosságaira koncentrál, mely kategóriába a játékok narratív aspektusai nem igazán férnek bele – lévén, hogy a játékok játékszerűségének nem feltétele a narrativitás. Azonban a játékkutatás és a filmtudományok által is felettébb gyorsan rövidre zárt adaptációprobléma a mai napig magában rejt némi paradox jelleget.

Harry Potter és az angolos távozás – David Yates: Harry Potter and The Deathyl Hallows Part 2 / Harry Potter és a Halál ereklyéi – 2. rész

Az még nem lett volna probléma, hogy a Harry Potter-adaptációk alkotói úgy döntöttek, két mozifilmben viszik vászonra a varázslatos regényfolyamot záró Harry Potter és a Halál ereklyéit. A gond inkább az, hogy az eseménytelen első fél-filmmel kiéheztették a nézőt, a záró részt pedig – minden mindegy, hisz úgysem lesz folytatás alapon – szépen összecsapták.

Egyet fizet, felet kap – David Yates: Harry Potter and the Deathly Hallows: Part 1 / Harry Potter és a Halál ereklyéi - 1. rész

Hiába volt a filmszéria leggyengébb darabja a hatodik, a sebhelyes arcú varázslótini utolsó kalandjának filmváltozata bombabiztos kasszasikerre volt ítélve. A producerek is ezért tervezhették két részesre a hetedik, Harry Potter és a Halál ereklyéi c. regény filváltozatát, ami nem csak amiatt hangzott rosszul, mert újra Steve Kloves író és David Yates rendező kapták az adaptációt, hanem azért is, mert a Potter-könyvek közül a záró rész volt a legeseménytelenebb.

Vérplazma-mozi – A bealkonyult vámpírfilm

A Harry Potter-generáció olvasókörének második kultuszeposza, az Alkonyat-tetralógia nemcsak a roxforti varázsló hasadt lelkének továbbgondolására, de a vámpírmítosz irodalmi és filmbeli megújítására is törekszik. A generációs közérzet-sztori nihilizmust, szerelmet és a választás kényszerét mozgosítja, de az ősrégi klisék médiabarát vérátömlesztése inkább divathullámot eredményez, mint a zsáner reinkarnációját.

Görög mitológia kezdőknek – Chris Columbus: Percy Jackson & the Olympians: The Lightning Thief / Villámtolvaj – Percy Jackson és az olimposziak

Chris Columbus új filmjével gyakorlatilag az általa rendezett Potter-filmek sorát folytatja. Az ezúttal választott regényciklusnak azonban nemcsak az alaptörténete nem követezetes, de a filmre adaptált változata sem tesz semmit hozzá a fantasy zsáneréhez, ráadásul kb. annyi szükségünk van még egy „középiskolások világába” ágyazott tini-fantasyre, mint az Avatar regényváltozatára.

Potterológia – A Harry Potter-mítoszról

A korábbi nagy generációs regényeket a lázadás szelleme emelte kultikus státuszra. Kelet-Európában a diktatúraellenes „szamizdatok” (A lét elviselhetetlen könnyűsége), Amerikában az ellenkultúra hippijeinek kedvence (A Gyűrűk Ura) után a „posztmodern korban” már-már temették a jelenséget, amikor egy angol tanárnő felrúgva az irodalmi konvenciókat olvasmányt írt kisiskolásoknak. Megszületett a Harry Potter-széria.

Lassan megérik… – David Yates: Harry Potter and the Half-Blood Prince / Harry Potter és a Félvér Herceg

Zord, fakó képek nyitják Harry Potter legújabb kalandját és sötétitik el egyenletesen Roxfort és a varázslók világának egykor színpompás, mozgalmas kavalkádját: Voldemort Nagyúr visszatérése közeleg. Ha legfőbb ellenségei nem csetlően-botlóan szerelemes, féltékenykedő tinik lennének, e rettenet mindent felfalhatna. A szeretet ereje azonban...