Vasárnap délutáni tévéfilm Harvey Keitel-rajongóknak – Eytan Rockaway: Lansky

Egy rendőrség által soha el nem kapott gengszter, egy egzisztenciával küzdő író, egy rejtélyes, piros fürdőruhás nő és az FBI. Eytan Rockaway filmje ezek közt egyensúlyozva, Scorsese nyomában lépkedve próbálja kirakni Meyer Lansky maffiavezért élettörténetét. Minden próbálkozás ellenére kevés ennyire felejthető gengszterfilmet dobott ki magából Hollywood, és bámilyen meglepő, még Harvey Keitel jutalomjátéka sem segít a helyzeten.

Kálvária – Václav Marhoul: Nabarvené ptáče / The Painted Bird / Festett madár

Vaclav Marhoul eposzának nyitányában parasztfiúk egy ártatlan menyétfélét ragadnak el gazdájától, majd meggyújtva kivégzik azt. Már csak e jelenetet is magunk előtt látva nem nehéz elképzelnünk, hogy az utóbbi évek fesztiváljain miért eme film vetítését hagyták el a legtöbben. A festett madár az egyik legnagyobb tabut, a gyermeket érő erőszak ábrázolásáét hágja át. Az „elviselhetetlenül öncélúnak” bélyegzett háborús pikareszk-horror megtekintése mellett azonban számos érv sorakoztatható fel.

Folyamatos feltámadás – A nem konvencionális Krisztus-filmekről

Talán egyetlen történetet sem dolgoztak fel annyiszor és annyian, mint Jézus Krisztusét, ebből pedig a film médiuma sem maradt ki. A némafilmek korszakától folyamatos a bibliai adaptációk megjelenése, ezek közül is a legnagyobb számot (és nem mellesleg a legnagyobb anyagi sikereket) az Újszövetségben leírtak tartják. Teljesen érthető az is, hogy egy ennyire jól ismert történet, ennyire ikonikus karakterek a széles célközönséget megfogni igyekvők mellett, az auteur rendezőket is alkotásra készteti, ezért nemcsak „klasszikus” filmek, hanem az évtizedek során egyénibb, kevésbé konvencionális adaptációk is születtek a témában.

Vissza- és mellényúlás – Bogdan Dreyer: A Farewell to Fools / Condamnat la viaţă

Két évvel ezelőtt mindenki izgatottan olvasta a román bulvársajtó címlapjait uraló hírt: „Gérard Depardieu és Harvey Keitel Segesváron forgat!”, keveset tudván a születendő filmről, melynek akkor még a címe sem volt végleges. A történet 2013 márciusában folytatódik: Bogdan Dreyer A Farewell to Fools című filmje immár a hazai mozivásznakon is nézhető, de a képzeletünkben ráruházott elvárások és mérce alapján: csalódás.

Szent és profán – Abel Ferrara-portré 2.

Abel Ferrara napjainkra hátat fordított a filmvilágnak, még mindig mintha a hetvenes években élne – ennek köszönhetően legújabb filmjei ugyanolyan egyenes ági leszármazottai az akkori arthouse csúcsteljesítményeinek, mint korai zsengéi. Fénykora a kilencvenes évek első felére tehető, azóta filmjei veszítettek intenzitásukból, mozik helyett javarészt filmfesztiválok játsszák és díjazzák őket, de még mindig egy nyughatatlan képköltő szkeccsei.