Hajak és parókák – Miloš Forman-napló IV.
Folytatjuk rendhagyó portrénaplónkat: a világhírt és Oscart hozó Száll a kakukk fészkére után Forman pályája meglepő fordulatot vett – a kosztümös műfajok felé.
Folytatjuk rendhagyó portrénaplónkat: a világhírt és Oscart hozó Száll a kakukk fészkére után Forman pályája meglepő fordulatot vett – a kosztümös műfajok felé.
A két éve elhunyt cseh rendező életművét felelevenítő szubjektív portrésorozat harmadik része.
Mi bújhatott meg a huszonéves lányok fejében, akiket Charles Manson brutális gyilkosságokra vett rá? Az Amerikai pszicho rendezőjének új filmje, a Charlie Says összetett válaszokat ad a kellemetlen kérdésekre.
Már látszik a vége: lejártak a versenyfilmek, javában zajlanak a román napok, és íme, itt egy csokor ajánló/elrettentő a maradék napokra: a francia, illetve román midlife crisis-olók mellett kétféle hosszúhajú, hagyományőrző furcsa csapatról is szó van: hippikről, valamint dákokról.
Slapstick-komédiával kezdte, allegorikus töltetű hippifilmmel folytatta, ám végül egy emberi bőrből készült maszkot viselő texasi torzszülött vadul berregő láncfűrésze karcolta rá a tavaly elhunyt Tobe Hooper nevét a filmtörténelem halhatatlan nevű rendezőinek tablójára. Bár a karrierjét beindító, 1974-es A texasi láncfűrészes mészárlás zsenialitására sosem sikerült rálicitálnia, ráadásul életműve is igencsak vegyes minőségű filmekből tevődik össze, kétségtelen, hogy máig ő az egyik legmeghatározóbb horrorfilmes ikon.
Röpke 55 év kellett, hogy mozifilmes feldolgozást kapjon Jack Kerouac Úton című korszakalkotó regénye. Walter Salles filmjét elnézve könnyű megérteni, mi tartott eddig.
Az új ausztrál filmgyártás – amely, valljuk be, nálunkfelé nem túlzottan ismert – képes meglepetéseket okozni, ezt bizonyítja a TIFF idei kiadása is, amelynek Ausztrália volt az egyik díszvendége. Az orvvadász azon független ausztrál produkciók közé tartozik, amelyek versenyképesek lehetnek a mozikat uraló hollywoodi filmdömpinggel szemben is.
Ang Lee Woodstock-filmjét leginkább a keveredés jellemzi – mindenféle szinteken: keverednek benne a műfajok, hangulatok, még a filmnyelvi stílusok is. Korrajzot, esetleg a ’69-es év egy újabb lenyomatát, netán sztárparádét nem érdemes benne keresni – nem is találnánk meg. A Woodstock a kertemben többé-kevésbé személyes történet a legendás fesztivál szervezéséről, amely azonban képes mellőzni a szirupos nosztalgiát.