Címke: hit

Sorsok, bendzsóra hangszerelve – Felix van Groeningen: The Broken Circle Breakdown / Alabama és Monroe

Halálos betegségekről nem könnyű hiteles filmet forgatni, egy rákos kisgyerekről meg aztán végképp nem. Ha valaki ugyanis nem otromba happy enddel tagadja le a tragédiát, akkor hajlamos ragacsosan sötét melodrámai szirupba fojtani a cselekményt. Az Alabama és Monroe bravúrja, hogy mindkét lehetséges túlkapást elkerüli, miközben még a zene, a spiritualitás és a bioetika ősi kérdéseiről is elmélkedik egy sort.

„Ez az istentelen igéje…” – Buñuel eretnek „örömhírei”

Különös dolog, de amikor a Vatikán összeállította a legfontosabb vallási filmek listáját, egy olyan rendező moziját is kiválasztották, aki magát ateistának vallotta és filmjeiben permanensen kigúnyolta, sőt fölöslegesnek kiáltotta ki az egyházat. Luis Buñuel Nazarinja (1958) mégis a „hit” kérdéseinek egyik legkifejezőbb darabja és legnagyobb paradoxonja is a rendező „ateista” evangéliumának.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 4. rész: SuperClásico / Bor, tangó, kapufa; Gan-jeung / A Confession; Kshay / Corrode; Klip

Újabb filmélményeink a TIFF-ről: két dán csetlés-botlásai Buenos Airesben, egy dél-koreai exhóhér vallomásai, egy indiai háziasszony és egy istennőszoborra irányuló, őrült birtoklási vágya, valamint egy szexuálisan túlfűtött tinédzserlány, avagy mennyi baj van szerb szomszédainknál.

Van-e megváltás, és ha igen, miért nincs? – Paddy Considine: Tyrannosaur / Tirannoszaurusz

A düh szüli a magányt, vagy éppen fordítva? A félelem összeköti vagy elválasztja az embereket? Mikor van az a pillanat életünkben, amikor visszafordíthatatlanul átbillen a mérleg, és már soha nem leszünk olyanok, mint amilyenek addig voltunk? Mi a hit? Megválható-e az ember? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszeget a Tirannoszaurusz másfél órában, látszólagos evidenciák által, de olyannyira felkavaróan, hogy a sablonosság eszünkbe sem jutna a hömpölyögve kibontakozó történetet nézve.

Egy csendes kálvária operája – Xavier Beauvois: Des hommes et des dieux / Emberek és istenek

A 2010-es Cannes-i Fesztivál nagydíját elnyerő film a felületes szemlélőnek okkal tűnhet úgy, hogy a zsűri mintha az év Arany Pálmáját elnyerő Boonmee bácsi teljességgel apolitikus jellegét igyekezte ellensúlyozni, megtartva ezzel valamennyit az elmúlt évtizedre jellemző fesztiválgyakorlatból, miszerint többnyire provokatív, közéleti témákat boncolgató filmek kaptak helyet a díjazottak listáján.

Szigorúan őrzött életek – Javier Fesser: Camino

Egy halálos betegségben szenvedő karaktert meglehetősen provokatív vallási kontextusba belehelyező melodráma felettébb gyanút keltő – és ez alól az sem kivétel, ha a történet alapját valóban megtörtént események képezik. Ezért a hatásvadászat vádját messze elkerülendő, Javier Fesser ízig-vérig látványos mozit álmodott... a címszereplő Camino alakja mégis feledhetetlen.

Hiszem, pedig nem látom – John Patrick Shanley: Doubt / Kétely

A láthatatlanba vetett hit világában a látható bizonyítékokra nincs szükség – véli a Kétely egyik főszereplője. Tévelygés megelőzésére kitalált szigorú szabályok és a nagyobb rossz elkerülése érdekében félresöpört kételkedés elevenedik meg napjaink két kivételes tehetségű amerikai színészének alakításában. A Kétely az ő filmjük.