Matt százhatvan lépésben – Max von Sydow-portré

Tépelődő Bergman-hőstől a Csillagok háborúja idős világutazójáig, Jézus Krisztustól tettrekész ördögűzőn át a Sátánig, nagy formátumú gazembertől melegszívű családapáig minden filmszerepet eljátszott, ami csak forgatókönyvíró képzeletéből kipattant az elmúlt hetven esztendőben. Max von Sydow, a 20. század egyik utolsó színészbölénye csodamód gazdag, ezerszínű életművet hagyott hátra tavalyi halálával.

Egy szerep keres egy színészt – Cary Grant-portré

Brit munkásgyerekből vált minden idők egyik legcsillogóbb hollywoodi sztárjává valaki, akit Cary Grant néven ismerünk. Egyszeri volt és megismételhetetlen, ám nagy szerencsénkre körülbelül 70 filmmel gondoskodott róla, hogy bármikor előhúzhassuk őt a skatulyából.

A „problémás” csodanő – Elaine May rendezői életműve

Az amerikai film történelmének kulcsfontosságú időszakában, a hetvenes évek Hollywoodjában mindössze egyetlen nő rendezett a stúdiórendszeren belül. A ma 89. születésnapját ünneplő, komikuslegendából forgatókönyvíróvá és filmrendezővé váló Elaine May ígéretesen induló direktori karrierjét hamar derékba törte minden idők egyik legnagyobb box office bukása. Igazságtalanul kevés saját rendezésből, maroknyi színészi alakításból és megannyi forgatókönyvi hozzájárulásból álló filmes karrierje nemcsak azért érdemes a vizsgálatra, mert sokat elárul arról, milyen kettős mércével néztek/néznek szembe a női rendezők, hanem mert May egyszerre szórakoztató és elborzasztó karakterrajzai az új-hollywoodi korszak legizgalmasabb alkotói közé emelik őt.

Hollywoodból Marienbad? – Pápai Zsolt: Hollywoodi Reneszánsz. Formatörténet és európai hatáskapcsolatok a hatvanas–hetvenes években

Az 1960-as évek végétől az 1970-es évek derekáig a hollywoodi filmre újítóan hatottak az európai (modern) művészfilmek. A Hollywoodi Reneszánszként hivatkozott időszak alkotásait szinte kizárólag a műfaji revizionizmus elmélete felől szokták elemezni a teoretikusok, de Pápai Zsolt (amellett, hogy összegezi és továbbgondolja az eddigi szempontokat) számos új perspektívát kínál a korabeli alkotások utólagos recepciójához.

A kintornás majma – David Fincher: Mank

Hollywood egyik legsokoldalúbb rendezője láthatóan nem egy Hollywoodhoz intézett szerelmeslevelet akart készíteni – a végeredmény mégis az lett. A Mank igazságot szeretne szolgáltatni a filmipar örök mellékszereplőinek: a forgatókönyvíróknak.

Amerikai nagybácsi – Andy Vajna-portré

Már bő másfél éve, hogy eltávozott Andy Vajna, a 20. századi hollywoodi magyarok talán utolsó képviselőjeként – a nyilvánosság számára váratlanul. A szivar nélkül ritkán mutatkozó, egykori emigránsból lett filmproducer, pénzember azonban már hosszú évek óta küzdött cukorbetegséggel és különböző szív- és érrendszeri problémákkal. A filmvilágban és azon belül a magyar filmiparban betöltött szerepe nem csak alkotóként, de mentorként és később kormánymegbízottként is jelentős. Életművének szinte mindegyik szakasza kettős, ellentmondásokkal tarkított, de mindenképp megkerülhetetlen, hiszen egy egész generáció nőtt fel itthon a filmjein. A lehetőségekhez képest politikamentes portré következik.

„Egy hollywoodi történet: szenzációs… vakmerő… felejthetetlen…” – Csapón kívül 57.: Sunset Blvd. / Alkony sugárút, 1950

A fenti tagline-nal söpört végig Hollywoodon az éppen 70 évvel ezelőtt készült Sunset Blvd. Zseniális rendezője, Billy Wilder jókora fityiszt mutatott vele a némafilmről a hangosfilmre való áttérés miatt itt-ott még vérző Hollywoodnak, de az akkori kritika ma, a Facebook és az Instagram világában is fájóan hasít: sokan ma is mindennél jobban vágynak arra, hogy (ismét vagy végre) láthatóvá váljanak, ha nem is a mozivászon, de legalább az internet közönsége előtt. De vajon tényleg szenzációs, vakmerő és felejthetetlen ez a film?

Los Angeles-i fanfiction – Ian Brennan, Ryan Murphy: Hollywood

Az amerikai film történetének mozgóképes újraírására számos kísérlet született, legutóbb Tarantino előzte meg nemcsak Sharon Tate, hanem egy egész filmtörténeti korszak halálát. Hasonlóképpen, de talán még merészebben írja újra a történelmet Ryan Murphy és Ian Brennan hétrészes minisorozata, melyen az ’50-es évek stúdiókorszakának tényei mosódnak össze a fikcióval, a mérleg pedig talán túlságosan is az utóbbi felé hajlik.