Vasárnap délutáni tévéfilm Harvey Keitel-rajongóknak – Eytan Rockaway: Lansky

Egy rendőrség által soha el nem kapott gengszter, egy egzisztenciával küzdő író, egy rejtélyes, piros fürdőruhás nő és az FBI. Eytan Rockaway filmje ezek közt egyensúlyozva, Scorsese nyomában lépkedve próbálja kirakni Meyer Lansky maffiavezért élettörténetét. Minden próbálkozás ellenére kevés ennyire felejthető gengszterfilmet dobott ki magából Hollywood, és bámilyen meglepő, még Harvey Keitel jutalomjátéka sem segít a helyzeten.

Ez is elúszott – William Eubank: Underwater / Árok

William Eubank harmadik nagyjátkfilmje szinte alig tér el a rendező-operatőr korábbi munkásságától. Az űr-sci-fik rajongója ezúttal a víz alá helyezi ugyanazokat a régen bejáratott elemeket, amelyek együgyűen tükrözik az ember tehetetlenségét és a hatalomvágy kritikáját egy ízléstelenül összeollózott pastiche-ban. Brian Duffield és Adam Cozad forgatókönyve a látványra és olcsó ijesztésekre hajt, de legalább felsorolja a műfaj ismertetőjegyeit, amelyeknek rosszul alkalmazva is megvan egyfajta B-filmes varázsa.

London Calling – Christian Rivers: Mortal Engines / Ragadozó városok

A Ragadozó városok jól összerakott, látványos mashupja olyan filmeknek, amelyeket ismerünk anélkül is, hogy láttunk volna őket. S bár dramaturgiai gyengeségei ellenére szórakoztató – akárcsak egy jó Disney-rajzfilm –, a filmtörténetbe, de még az idei karácsony megnézős filmjei közé sem fogja beírni önmagát ennyivel.

Eddig még jó – Antoine Fuqua: The Magnificent Seven / A hét mesterlövész

Az eredeti A hét mesterlövész nemzedékeken átívelő western-élmény, de azért nem váltotta meg annak idején a műfajt: kellemes kis film, amit újra és újra meg lehet nézni a családdal. A friss remake szórakoztató és lendületes, és bár esélye sincs, hogy hasonlóan legendássá váljon, de jó adag lövöldözést és menő figurákat így is kapunk benne. És azt is megerősíti, hogy a Vadnyugat sokkal modernebb és sokszínűbb volt, mint ahogy eddig ábrázolták.