Az önazonosság fiktív voltáról – Portré David Lynchről

A kortárs amerikai film egyik olyan alkotójáról lesz szó a továbbiakban, aki elegánsan beleőszült látomásaiba, amelyek viszont mit sem veszítettek intenzitásukból és erejükből az alkotói pálya bő ötven éve alatt. A látomás szó, minden ezoterikus és anyagfeletti asszociációjával egyetemben, akárhányadik racionális újranézés kapcsán felmerül David Lynch alkotásai esetén: sem a történetek, sem a karakterek, sőt a használt művészi konvenciórendszerek sem bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy megkössék és keretbe kényszerítsék a látottakat.

Egyelőre röpképtelen – Steven Knight: Hummingbird / Kolibri-kód

Steven Knight, a Gyönyörű mocsokságok (Dirty Pretty Things) és a Gyilkos ígéretek (Eastern Promises) méltán üdvözített forgatókönyvírója végre-valahára – sok produceri passzolgatás és a finanszírozási akták ide-oda tologatása után – elkészíthette rendezői bemutatkozását. Ugyanakkor – már most érdemes visszavenni a lelkesedésből – igazán érdekes, hogy míg a két fent említett film forgatókönyve nem sok kivetnivalót hagy maga után, addig a Kolibri-kód üvölti magáról az elsőfilmes-jelleget.