Jövőmanó és társai – Kyle Hunter, Overman, Shaffir: Future Man

Egyre nehezebb feladat a sokasodó és sokszínűsödő sorozatok korában kitűnni egy-egy új címmel, ahogy még a streaming-szolgáltatóknak sem lehet könnyű felvenni a versenyt a Netflix, a Disney+ és a többiek uralmával a nézői piacon. De szerencsére születnek még olyan sorozatok is, amik nem görcsölnek a nézőszám-versenyre, és csak a maguk kicsi világával törődve, sokszor igen kevés vizet zavarva bukkannak fel és mesélik el a történetüket.

Gimis Cyrano – Alice Wu: The Half of It / Ha tudnád

A Ha tudnád valahol a kortárs felnövésfilmek (Lady Bird), az intellektuálisabb romkomok (The Big Sick, The Incredible Jessica James), a szexuális identitáskeresést tematizáló filmek (Call Me By Your Name) és a kulturális különbségeket/beilleszkedést pedző mozik (The Big Sick, The Farewell) metszéspontjában található, de pont jó arányérzékkel keveri össze ezt a sokaságot egy könnyed, mégis kellőképpen okos felnövéstörténetté.

„Machete don’t text” – 2010 legjobb filmes beszólásai

Talán évről évre nehezebb egy ilyen jellegű listát összeállítani – egyre kevesebb az igazán emlékezetes film, a frappáns beszólásokról nem is beszélve. Ennek ellenére megpróbáltam összegyűjteni az év legjobbjait, noha a legszellemesebb poént már rögtön lelőttem a címben, azért íme a többi.

Viva la diva – Anna Biller: Viva

Biztosan mindenkinek van olyan haverja, aki állandóan a társaság központja akar lenni, ugyanazokat a vicceket mondja, ráadásul hatalmasokat röhög rajtuk, a többiek meg, jobb híján, egy darabig együtt kacagnak az illetővel. Nos, a Viva című film egy ilyen haver, de ő még ráadásul a pociján levő hurkákat is szereti mutogatni. Két órán keresztül.