Két test, egy lélek – Derek Cianfrance: I Know This Much Is True / Ez minden, amit tudok

Derek Cianfrance minisorozata olyan, mintha a True Detective legendás első évada után maradt tátongó űrt akarná betölteni az HBO repertoárjában, lecsúszott Matthew McCounaughey és misztikus gyilkossági ügyek helyett lecsúszott Mark Ruffalóval és a kőkemény valósággal a főszerepben. Félreértés ne essék, az Ez minden, amit tudok voodoo-babák és csontszobrok nélkül is legalább annyira nyomasztó, mégis, két napos végigbindzselés után állíthatom, hogy rég érte meg ennyire hat epizódnyi vezeklés egy laptopképernyőn keresztül.

Amikor az élet a legjobb és a legkegyetlenebb forgatókönyvíró – Tim Wardle: Three Identical Strangers / Három egyforma idegen

Mintha csak egy egyedi alaphelyzetű tinikomédiát látnánk, amelyben aztán előkerülnek a beszélő fejek, lévén, hogy mégiscsak egy dokumentumfilmről van szó. A boldog összeborulás után kezdődnek a gondok, végül pedig a vidám és hihetetlen történet egészen komoly morális örvénybe torkollik. Pedig mindezt nem egy különösen kreatív svéd krimiszerző írta, hanem maga az élet.

A kegyetlenség iskolája – Szász János: A nagy füzet

Szász János háborús drámája nemrég elnyerte a Karlovy Vary-i Filmfesztivál Nagydíját, amelyhez hasonló presztízsű fesztiválsikerig nagyon messzire kéne visszapillantanunk a magyar filmtörténetben. A nagy füzet azonban sajnos ettől még nem lesz sem élvezhető, sem megrázó alkotás, csupán egy újabb nehézkes és átélhetetlen fejezet az elidegenedés végeérhetetlen magyar képeskönyvéből.