Férc(film)művek – A filmtörténet zsenijeinek közreműködése ismeretlen fércművekben

Ismeri valaki Tarkovszkij üzbég krimijét vagy Bergman kémfilmjét? Netalán hallott-e arról, hogy Antonioni csatát dirigált egy szégyentelenül pocsék peplumban, amelynek legnagyobb értéke Anita Ekberg dekoltázsának látványa? Az archívumok mélyén meglepően ócska módon összefércelt alkotásokat lehet fellelni, amelyekben a filmművészet legnagyobb alkotóinak nem felismerhető kézjegyeit őrzik.

Álomjáték – Ingmar Bergman: Fanny és Alexander, 1982

Ingmar Bergmanra igazán nem lehet azt mondani, hogy nem volt elkényeztetve Oscar-szobrokkal. Háromszor hozta el Svédországnak az akadémiai díjat, először a Szűzforrásért (Jungfrukällan, 1960), másodszor a Tükör által homályosanért (Såsom i en spegel, 1961), harmadszor pedig a Fanny és Alexanderért. Emellett kilenc jelölést is begyűjtött és bár utolsónak kikiáltott mozifilmjéért a legjobb rendezői díjra is nominálták, „csak” a szokásos idegennyelvű honort zsebelhette be.

Bergman hűséges – Beszélgetés Katinka Faragó producerrel

Katinka Faragó (74) a filmtörténet fontos szemtanúja. 1955 óta Ingmar Bergman munkatársaként, a maximumot megkövetelő mester mellett araszolt felfelé a ranglétrán: szkriptes naplóvezetőből előbb gyártásvezető, később producer lett, majd a Svéd Filmintézet és a Sandrew Metrodome produkciós igazgatója. A miskolci Cinefesten ő volt a játékfilmes zsűri elnöke, ott beszélgettünk vele.

Jelenetek egy filmtörténetből – Svéd filmtörténet 3.

Fejlődőképesség, világszintű elismerések, Bergman – a svédek igazán megdolgoztak a sikerért az elmúlt évtizedekben. De vajon elég lesz-e ez az erőfeszítés a következő évtizedekre is? Hogyan lehet kiküszöbölni egy újabb válságot? Mire képesek Bergman nélkül? És a legfontosabb: egyáltalán van-e élet Bergman után?

Jelenetek egy filmtörténetből – Svéd filmtörténet 2.

A 20-as évek lejártával a svéd filmkészítők egy roppant nehéz időszakkal találták szembe magukat. Már sem Sjöströmre, sem Stillerre nem számíthattak, ráadásul önmagukat sem akarták feladni azáltal, hogy Európát vagy Amerikát hívják segítségül. A svéd filmgyártás – ahogyan maga az ország is – önállóságra született. Nincs szükségük másra, önmagukból építkeznek.

Bergman otthon – Ingmar Bergman néhány tévéfilmjéről

Bűnös szenvedéllyel [szeretem a televíziót]! Két dolgot kapok tőle. Mindenekelőtt információkat, […] végignézni, mi történik a világban – lenyűgöző! Meg aztán, tudják, nagyon szeretem a folytatólagos dolgokat, azokat a kicsit ostoba szériákat… Nem hazudok, igazán nagyon szeretem…" – válaszolta Bergman egy riporter kérdésére még 1973-ban. Alighanem valóban így állhatott a dolog, mivel ugyanazon év tavaszán mutatták be a svéd tévében a Jelenetek egy házasságból című hatrészes televíziós sorozatát.