Amerikából jöttem – Matthew Michael Carnahan: Mosul / Moszul ostroma

Az Iszlám Állam kegyetlenkedéseiről szóló Moszul ostroma egyszerre tartogat székhez szögezően izgalmas és pattanásig feszült akciót, lesújtó momentumokat, valamint megindító emberi drámát. Az eddig forgatókönyvíróként tevékenykedő Matthew Michael Carnahan első rendezése ráadásul szakít az amerikai nézőponttal, helyette az iraki lakosság szemszögét részesíti előnyben.

Altalajkincs – Rodrigo Cortés: Buried / Élve eltemetve

Ha kíváncsi vagy arra, hogy milyen érzés, ha élve el vagy temetve, van egy mobilod, de nincs kit hívjál (mert vagy nem veszik fel, vagy nemtörődöm idióták vannak a vonal túlsó végén), és helytelenül beszélő rohadékok a pénzedet akarják, akkor vagy költözz Romániába, vagy nézd meg a Buried című filmet. Egyetlen játékszabály van: mielőtt tovább olvasnál, nézd meg a filmet! Komolyan mondom, nézd meg ezt a filmet! Most! Ennyi.

Amerika becsülete – Paul Greengrass: Green Zone / Zöld zóna

Paul Greengrass lehetetlennek tűnő küldetésre vállalkozott: politikailag tudatos filmet akart készíteni Irak amerikai megszállásról úgy, hogy közben egy kisebb afrikai ország éves költségvetését tapsolja el a Universal stúdió számlájára. Sikertelenségének oka nem tehetsége hiányában keresendő, hanem a választott téma kényességében és a feldolgozás bátortalanságában.

(Para)pszichedelia, (kecske)szarral – Grant Heslov: The Men Who Stare at Goats / Kecskebűvölők

Ha egy filmkritikus három nappal az élmény után, írásnak nekiveselkedve már alig emlékszik valamire a filmből, akkor valami baj van, s nem feltétlenül a kritikussal. Márpedig a Kecskebűvölők egy ilyen film. Nem is feltétlenül az a baj, hogy annyira felejthető lenne (pedig de), csak a lila köd foszlik szét túl hamar, amit a hatvanas-hetvenes évek idézgetésével próbál meg létrehozni a rendező.

Aranylövedék – Kathryn Bigelow: The Hurt Locker / A bombák földjén

Az utóbbi évek háborús témájú filmjei a pátosz, a moralizálás és brutalitás változó mértékű vegyítésével más-más műfaji szűrőn keresztül közelítettek a háborúhoz, elég csak a Bőrnyakúakra (2005), az Elah völgyébenre (2007), vagy a Gyávák és hősökre (2007) gondolnunk. De egyik film sem tett olyan erős állítást, mint A bombák földjén első képkockáján olvasható felirat: „a háború drog, és az akciók feszültsége halálos függőséghez vezet”.

Duplavé vagy semmi – Oliver Stone: W.

Hálátlan dolog Oliver Stone Bush-filmjéről kritikát írni. Mert miközben mindenkinek ajánlani szeretném, nem egy igazán jó film. Drámának nem elég megrázó, politikai thrillernek nem elég izgalmas, életrajznak pedig túl kontextus-terhelt. De a 21. század eddig egyik legellentmondásosabb figurájáról szóló filmet mégis mindenkinek látnia kell.

A halál megszólalt Szamarában* – Brian De Palma: Redacted / Cenzúrázatlanul - Háború másképp

Szamarában vagyunk, és egy olyan USA katonai különítmény mindennapjait figyelhetjük, akik a 2006-ban különböző ellenőrző pontokon teljesítenek szolgálatot s így mindennapos kontaktusba kerülnek Irak civil lakosságával. Brian de Palma új filmjének formai és morális megoldásai különös súllyal nyomatékosítják a fentebb összefoglalt körülmények mindegyikét.

Neil Young megint megmondja – Neil Young: CSNY Déjá vu

Vének, mackósak-löttyedtek, tépettek, mint a háttérben lobogó békejelvény, és közelről egyáltalán nem olyan legendásak. Szex, drogok és rock’n’roll helyett a mára 64 év átlagéletkorú Crosby-Stills-Nash-Young kvartettnek csak a politika maradt a rock’n’roll mellett. De legalább azt jól csinálják.

Cinikusok háborúja – David O. Russell: Three Kings / Sivatagi cápák

A film olyan nyugodt tempóval kezdődik, hogy még véletlenül se derüljön ki: az éppen ábrázolt sivatagban háború dúl, vagy legalábbis dúlt. (A ritmus később úgy megváltozik, hogy szinte húsba vág. A jól megrendezett, profin adagolt csatajelenetek provokatívak, a videoklipjelleg bélyeget nyom, majd kezet fog az alternatívval – valljuk be, ez rettentően jól megy ehhez a mozihoz.)