L. vagy Lulu – Dárday István, Szalay Györgyi: Az emigráns

A néző anélkül jön ki a moziból, hogy megtudta volna, miről szól a film. Egy „nagy író" gondolatairól? Márai műveiről, illetve a főműnek is tartott Naplóról? Arról, mit kevesellt Márai kora magyar társadalmában – s mit tartott nagyra népe irodalmában? Vagy a hétköznapjairól? Emigrációról? Magányról? Idős férfi és idős nő viszonyáról? Szerelemről? Öregedésről? Halálról? Emlékezésről? Vagy arról, hogyan lehet napló-, ill. aforizmaszerű szövegekre filmet komponálni? Hogyan kell archív felvételeket színes, játékfilmes snittekkel elegyíteni? Netán arról, mennyi ideig lehet mutatni egy mézcseppet az asztalon?

Férjek és eleségek – Stephen Daldry: The Hours / Az órák

A szépirodalmi ihletéssel kacérkodó hollywoodi produkciók szép kiállítás és sztárok nélkül még a videó-forgalmazást sem érnék meg, nemhogy az Oscar-jelölést. Ezen igényes közönségfilmek a történet jelentésrétegeit a közérthetőség kedvéért az adaptáció egyes lépcsőiként, térben és időben látványosan elkülönítve vezetik fel, hogy az esetleges átfedések és kapcsolatok minél hangsúlyosabbak legyenek. Az órák mintapéldánya ennek a népkonyhai fogásnak, a Billy Elliot rendezője pedig nem két marokra fogja, hanem finoman veszi kezébe a fakanalat, akár egy tollat.