Szélesvásznú identitáskeresés – Az izraeli film rövid története

A mozgókép kétségtelenül a kollektív identitásformálás egyik leghatásosabb kulturális médiuma, aminek változása egy a szemünk láttára létrejövő ország esetében különösen látványos. Ebben a nemzeti felnövéstörténetben jól megfigyelhetjük a homogénnek hirdetett nemzeti identitás átalakulásait ahogy újabb és újabb társadalmi csoportok kapcsolódnak be az aktív történetmesélésbe.

Ezt láttuk a 15. TIFF-en 4. – Tikkun; La puerta abierta / The Open Door; A peine j’ouvre les yeux; Heil; Once upon a Dream – A Journey to the Last Spaghetti Western

Három versenyfilm – bennük aligátorokkal terhelt álomképek, egy rendőrök elől nyilvánosházban rejtegetett kislány és egy tunéziai kamaszlány kalandja a titkosrendőrséggel – egy kihagyhatatlan, neonáci filmszatíra és egy szintén szórakoztató dokumentumfilm a spagettiwesternek örökségéről.

Tarantino brigantyja – Interjú Navot Papushadóval, a Veszettség és a Csúnya, gonosz bácsik társrendezőjével

Tarantino és a Coen fivérek tanítványa Navot Papushado és Aharon Keshales, akik Izrael legnevesebb színészeivel karöltve emelik a műfajfilm ázsióját országukban. Tarantino egyenesen 2013 legjobb filmjének nevezte a Csúnya, gonosz bácsik fekete komédiába oltott sajátos zsaruthrillerét, amely még mélyebbre fúrt az izraeli erőszak természetrajzának feltérképezésében, mint a slasherek logikáját kiforgató Veszettség. Navot Papushadóval QT-ről, erőszakról és az izraeli filmkészítésről beszélgettünk.

Keleten a helyzet változatlan – Scandar Copti, Yaron Shani: Ajami

Az Ajami című izraeli alkotás azzal írta be magát a nemzetközi filmes köztudatba, hogy egyike volt az öt, legjobb külföldi film kategóriában döntőbe került mozinak az idei Oscar-gálán. Ebből menten arra következtethetnénk, hogy egy szájbarágós celluloid-békehimnusszal van dolgunk, az Ajami azonban rácáfol az előítéleteinkre.

Újabb tégla a falban – Eran Riklis: Etz Limon / Citromfa

A Citromfa nagy érdeme, hogy a harsány vádaskodást elkerülve, inkább költői eszközökkel mutatja be a közel-keleti konfliktust. Az erőszak képeinek demagóg áradása helyett így egy vér nélküli történetből olvashatjuk ki az izraeli–palesztin szembenállás feloldhatatlanságát.

Sátántangó – Ari Folman: Waltz With Bashir / Libanoni keringő

Népirtások jutottak a huszadik század végére is. S míg közelünkben inkább a szomszédos balkániak tisztogattak, a szentföldön a zsidó–palesztin konfliktus már a bibliai Sámson története óta húzódik. Ari Folman, többszörösen díjnyertes Libanoni keringő című animációs-emlékfilmjében ezen ellentét egynem is olyan régi fejezetét, az 1982-es első libanoni háborút vette górcső alá.

Egy amerikai a Közel-Keleten – Morgan Spurlock: Where in The Hell Is Osama Bin Laden / Hol az ördögben van Oszama bin Laden?

Hiába az egész amerikai hadsereg, a teljes nemzetközi titkosszolgálati hálózat, a bevetett kémműholdak és megfigyelőrendszerek, a világ elsőszámú keresett személye még mindig szabadlábon van. Morgan Spurlock, a Michael Moore-ral induló új dokumentumfilmes irányzat egyik fenegyereke, a gyorsétteremláncok megszorongatása után most Oszama bin Laden nyomába ered.

Üdvözülj most! – Hany Abu-Assad: Paradise Now / Mennyország most

A New York-i ikertornyok lerombolása óta szinte mindennapossá váltak a dzsihádról és az azzal kapcsolatos hisztériákról szóló híradások. A (film)világ fokozott figyelmet fordít a terrorcselekményekre, napjainkban a művészet is szerepet vállal a társadalmi történések (befolyásolásában és) kritikájában, azaz a figyelmet jobbára a helyi problémákra, a politika és a társadalom által korlátozott emberi szabadságjogokra irányítja. Az is megfigyelhető, hogy a fesztiválközönség és a kritikusok dicsérő szavait azok az alkotások élvezik, melyek elfogulatlanul szólalnak meg. A Mennyország most ilyen film és a dicsérő szavak mellett a Berlini Filmfesztiválon és az Arany Glóbuszon díjat is begyűjtött.