Szeszélyes testvérek – James L. Brooks: Becéző szavak / Terms of Endearment

1984-ben keserédes vígjáték tarolt az Oscar-gálán. A tévés veterán James L. Brooks – aki ekkor már egy sereg Emmy-díjjal büszkélkedhetett tévésorozataiért – először próbált szerencsét a mozivásznakon, és nem is fogott mellé: a Becéző szavak meghozta neki az akadémia legjobb filmrendezőnek járó szobrocskáját, mellé 4 másik Oscart és 6 jelölést, továbbá 4 Golden Globe-díjat, 2 -jelölést, és a díjözön egyre csak folytatódott.

A világ világossága – Stanley Kubrick: The Shining / Ragyogás

[kritikaíró pályázat] Stanley Kubrick tesztelni akar egy újkeletű kameramozgást, a steadicamet, Stephen Kingnek meg kapóra jön, hogy a kísérletezésre épp az ő sztoriját, – ’77-es Ragyogás című regényét – szemeli ki a mester. Az együttműködés közel sem zökkenőmentes, King húzza a száját, Kubrick pedig megrendezi saját olvasatát.

Száll a fészek helyére – Miloš Forman: One Flew over the Cuckoo's Nest / Száll a kakukk fészkére, 1975

Ha a díjakat „beseperni” szokás, Miloš Forman a Száll a kakukk fészkére című filmjével nem sepregetett, hanem tartós fészket rakott az öt legfontosabb Oscar-díjnak 1975-ben (legjobb film, rendező, színész, színésznő, és forgatókönyv). A változatos versenytársak (Nashville, Amarcord, Barry Lyndon) között – a filmakadémia zsűrijének döntésétől eltekintve is – Forman filmje 2009-ben is korszerűen lenyűgöző.

Kis film, nagy öregek – Rob Reiner: The Bucket List / Bakancslista

Két 70 körüli hollywoodi sztár-óriás, Morgan Freeman és Jack Nicholson vonzzák be a közönséget Rob Reiner egyébként bambácska filmjére, s ebből a szempontból a nézőknek nem is kell csalódniuk: a film több mint feléig a finom színészi játék feledteti a sztori és a tanulságok darabosságát.

Arany középszar – Nancy Meyers: Something's Gotta Give / Minden végzet nehéz

Az öregedő filmsztár legnagyobb előnye, hogy szerepeltetése egyre szélesebb nézői csoportot hoz lázba: a vele egykorúak az együttkorosodás pótolhatatlan élményét kapják tőle a vászon előtt ülve, a fiatalabbak pedig a korai alakítások utójátékát, kiteljesedését vizsgálhatják cinéphile szemeikkel. Nancy Meyers vígjátéka mindkét csoport várakozásaival visszaél.

A rendező és a színész/nő – Polanski színész-irányítási módszereiről

Egy filmrendező és egy színész kapcsolata valószínűleg olyan, mint egy párkapcsolat. Ahhoz, hogy sikeresen működjön, a feleknek ki kell egészíteniük egymást, legalábbis egy rövid időre, a filmezés idejére. Ha például mind a kettő erős, karakán személyiség, aki általában a saját feje szerint megy, és nem nagyon nézi jó szemmel, ha megmondják neki, mit és hogyan csináljon, kétséges, hogy kapcsolatuk hosszú távú és gyümölcsöző lesz. Ha pedig a másik szélsőséget nézzük, mind a ketten a másik utasításaira várnak, akkor a film elkészítése meglehet, hogy egy kicsit túlontúl el fog húzódni.

A kudarc anatómiája – Sean Penn: The Pledge / Az ígéret megszállottja

A csöndes és kegyetlen kudarc filmje Sean Penn rendezői munkája, az Ígéret. Bár a magyar címváltozat meglepően szájbarágós (mind Penn, mind Dürrenmatt megmaradt a szűkszavú Ígéretnél), mintha csupán egyetlen lehetséges értelmezése lenne a műnek, a film nem esik ebbe a csapdába, jóval árnyaltabban közelít a kiváló nyersanyag felé.