Szakadj meg, szív! – Jane Campion: Bright Star / Fényes csillag

A költő-életrajzban (Egy angyal az asztalomnál) és a kosztümös koridézésben (Zongoralecke, Egy hölgy arcképe) egyaránt járatos Jane Campion látszólag nem kockáztatott sokat, amikor az angol romantika lángeszű poétafejedelme, John Keats utolsó éveit csomagolta cellulózba. Azonban ahelyett, hogy igyekezne a nyomorgó zseni veséjébe látni, inkább szenvelgő hősszerelmest farigcsál belőle, aki szelíden nyúlik el a széplelkű varrólányként halálosan egysíkú Abbie Cornish párnás ölén. Szecessziós-romantikus nyáltenger a javából.

A nők, akik túl sokat tudtak – A szebbik nem a rendezői székben I.

„Egyszer meghívtak egy lányiskolába előadást tartani, és amikor végeztem a beszédemmel, a 30 lányból 29 máris filmrendező akart lenni.” – számolt be élményeiről1 a Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! rendezője, Beeban Kidron. Néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy a filmkészítés gondolata ilyen vaskosan megragadja a női lelkeket, nőként filmet rendezni pedig olyan volt, mintha önkéntesen, meztelenül vonultak volna be a harctérre.

Meddig bírják? – 3. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2004. május 28–június 6. – Határok nélkül szekció

Gondolom, valami ilyesmit teszteltek a program összeállítói, amikor kigondolták az idei No Limits blokkot. Persze, a kérdésnek a kolozsvári fesztiválközönség vonatkozásában lehet értelme, bár a visszhangokból ítélve a keleti filmek szenvtelen agressziója inkább megviselte a nézőket, mint a No Limits inkább csak üdítően izgalmas filmjei.

Ez a fekete zongora… – A női tekintet lehetőségei és a vágy képei Jane Campion Zongoralecke című filmjében

Jane Campion a hagyományos elbeszélőműfaj keretein belül problematizálja a női reprezentáció kérdését olyan közkedvelt, díjnyertes és, szinte populárisnak mondható, nőfilmekben, mint a Janet Frame újzélandi írónő élete által ihletett Angyal az asztalomnál (An Angel At My Table, 1990), a Henry James-regényből készült Egy hölgy arcképe (The Portrait of a Lady, 1996), vagy a saját forgatókönyvére épülő Zongoralecke (The Piano, 1993), amely különösen alkalmas a női tekintet szubverzív lehetőségeinek ábrázolására.