„Itt emberek élnek, akik gondolkoznak a világról” – Interjú Medvigy Gábor operatőrrel

A méltán híres Fekete széria nyitódarabját, a Kárhozatot és záró opuszát, a Sátántangót legtöbbünk elsősorban Tarr Béla filmjeiként ismeri. Aztán persze eszünkbe juthat még egy kapcsolódási pont a két mestermű közt, mégpedig Krasznahorkai László, az író neve. Ha egy komolyabb beszélgetés témáját képezi a két film, alighanem Víg Mihály aláfestő zenéjét is megemlítjük és rendszerint ódákat zengünk a Tarr-féle hosszúbeállításos szerkezetről is, amely ha pontosan akarunk fogalmazni, valójában nem is Tarr nevéhez kapcsolható. Sokkal inkább köthetjük Medvigy Gábor operatőrhöz. Hiszen ahogy nincs nagy rendező jó író vagy jó zeneszerző nélkül, éppúgy nincs jó operatőr nélkül sem.

Kíváncsinak lenni egymásra – Minimum fura (6x6 SZFE-vizsgafilmek)

Március 17-én a budapesti Uránia Filmszínház bejárata előtt fura tömeg gyülekezik. Elsőre kiszemeljük Andy Vajnát, Haumann Pétert és Till Attilát, körülöttük sok-sok ismerős fiatal rendező, operatőr, hangmérnök és színész, ugyanis hamarosan kezdődik a Színház- és Filmművészeti Egyetem által szervezett vetítéssorozat, melynek keretében a jelenlegi hallgatóik idei, illetve tavalyi vizsgafilmjeit láthatjuk.

„…és messze túl a szögeken, sebeken” – Törőcsik Mari-portré

Volt egy színészgeneráció, amelynek egy-egy egyénisége és szerepe egybeforrott a korszellemmel. Talán ennek a generációnak az utolsó tagja Törőcsik Mari, aki a TIFF életműdíját vehette át szombat este.  Arcai és vele szerepeinek mélységei hatalmas ívet írnak le a Körhinta (1955) Pataki Marijának ártatlan mosolyától az Így, ahogy vagytok (2010) tiszteletre méltó „keresztanyjáig”.

Tudatlabirintus – Janisch Attila: Másnap

Vajon hol kezdődik a bűn? Egyáltalán van-e eleje és vége, vagy egyszerűen csak ott bujkál mindenkiben anélkül, hogy tudnánk róla? Lét és nemlét filozófiája egy behatárolhatatlan időben, térben, egymásra csúszkáló valóságszinteken Janisch Attila legújabb nagyjátékfilmjében, a trilógia záróakkordjában, a Másnapban.

A tolerancia és a tapintat magasiskolája – Nem fikciós filmek szekció. Budapest, Mamut mozi, 2003. január 28. – február 4.

Az idei filmszemlén – a szervezők gyakran hangoztatott szándéka szerint – a dokumentumfilm „hátrányos helyzetén” változtatni igyekeztek; ezért a vetítéseket egymást követő napokra, a rendezvény kezdetére tűzték ki. Bár ez épp a hétköznapokat jelentette, a nézőszám (a tavalyihoz képest) így is emelkedett.

A magyar filmművészet „zárványai”

Zárt, kerek, fekete-fehér, mégis teljesen eltérően „működő” világok: a magyar fekete széria a kilencvenes években inkább „zárvány”-jelenség, mint irányzat. Fények, formák, tájak és terek Enyedi Ildikó, Szász János, Janisch Attila és Tarr Béla egy-egy filmjében.