Egyesülés a celluloid vonzalmában I. – Magyar szakemberek a román filmgyártásban

Akár az 1918 utáni Romániában készített, részben magyar nyelvű alkotásról van szó, akár valamelyik bukaresti filmgyár filmjeiről; és akár a „magyar világból” átörökített Janovics-alumnikról, akár az immár szocialista keretek közt, eleve filmes szakmát tanuló káderekről beszélünk, számtalan magyar filmes alkotott Romániában. Az ő neveiket lajstromozza ez a kétrészes tanulmány.

A mozi és a város – A kolozsvári Művész (Arta) több mint száz éves története

A kolozsvári Művész (Arta) mozi jelenleg Románia legrégebbi, eredeti rendeltetése szerint működő filmszínháza. Szinte a filmművészet születésével egy időben nyílt meg, majd háborúkat, politikai változásokat és kultúrharcokat túlélve, többször nevet váltva még mindig része a város életének. Története nem csak egy épületé: az elmúlt évszázadot is tükrözi, amelyben a város és a film története, valamint az emlékezet személyes, szubjektív rétegei ötvöződnek.

Egy végzetes tűzvész és Románia legnagyobb filmgyára – A két világháború közötti Kolozsvár filmes életének két jelentős eseménye a korabeli román sajtó tükrében

Kolozsvár filmes életének tekercséből két szakaszt fogunk most kivágni, mindkettő fontos a kincses város két világháború közötti moziéletének szempontjából. Egyrészt szó lesz az Uránia filmszínházat elpusztító tűzvészről, másrészt bemutatjuk a kolozsvári filmgyártás fejlesztésére tett erőfeszítéseket, avagy hogy miként próbálták tíz évvel később a hatóságok felturbózni az itteni filmgyártást.

Újjáélesztett kolozsvári némafilmek – A métely és A kancsuka hazájában

A Janovics Jenő által vezetett kolozsvári filmstúdióban 1913 és 1920 között több mint 60 játékfilm készült, ezek közül azonban ma mindössze négy tekinthető meg nagyjából teljes hosszúságában, a többi eltűnt, megsemmisült az elmúlt száz év alatt. Az eltűnt némafilmek közül újabb négy némileg szerencsésebb helyzetben van. Ezek esetében nem csak jelenetfotók maradtak fenn, hanem több tucat rövid, párkockás filmszalag részlet is megmaradt Gyalui Jenő, a studió dramaturgja hagyatékában. Ezek közül A kancsuka hazájában és A métely című filmeket rekonstruáltuk abban a reményben, hogy ezek a rekonstrukciók hozzájárulnak a stúdió történetének minél teljesebb megismeréséhez.

Erdély-képek – Erdély és a magyar filmhíradó 1930-1944

A mozgókép propagandaszerepe az első világháborút követően nyilvánvalóvá vált, a legtöbb országban igyekeztek ezt a területet kormányzati irányítás alá vonni. Az erdélyi felvételek a kezdetektől folyamatosan jelen vannak a magyar kiadású filmekben, különböző időpillanatokban különböző hangsúlyokkal, de mindig erős érzelmi töltettel.

A némafilmektől a híradó- és oktatófilmekig – Janovics Jenő munkássága a két világháború között

A Janovics Jenő sokrétű pályájáról írott összefoglalók sosem mulasztják el méltatni a színházi ember kiváló szervezőkészségét és jó vezetői kvalitásait. Művészi ambíciói gyakorlatias érzékkel társultak, ami az 1918-as történelmi fordulat után sem lankadt: próbálta újraéleszteni a színházat, fenntartani a mozis vállalkozásait, és a filmgyártást sem adta fel. Az első világháború utáni korszakról néhány oktatófilm és filmhíradó alapján vonhatunk le következtetéseket.

Kihez szól a Világrém? – Egy egészségügyi kampányfilm a 20. század elejéről

Az alábbi szöveg elsősorban arra próbál választ keresni, hogy a Transylvania filmgyárban 1920-as években megrendezett Világrém című filmben milyen kapcsolódásokat találunk azzal a kontextussal, amelyben a film született, illetve hogy milyen szálakon kötődik a film cselekménye és a szereplői jellemrajz a megrendelői szándékhoz. A filmről tehát ezúttal nem mint művészi alkotásról szeretnék szólni, hanem mint kampányfilmről.

Erdély mozgóképes öröksége – Utolsó rész: Film/Színház

A százéves kolozsvári filmgyártás múltját több aspektusból bemutató ismeretterjesztő websorozatunk utolsó részében fiatal színházi rendezőkkel – Visky Andrej, Botos Bálint, Albu István – néztünk meg egy késői Janovics-filmet, a Világrémet, ami után film és színház viszonyáról, Janovics kettős énjéről, a rendezői és színészei munka kettősségéről beszélgettünk velük.

2016. július 06.