Pixelzombik és külpolitika – Resident Evil: Infinite Darkness / A kaptár: Végtelen sötétség

A gyakorlottabb nézőnek vélhetőleg már nem kell bemutatni a Resident Evil-franchise-t, hiszen az elmúlt másfél évtizedben nem kevesebb, mint hat részből álló filmszériát kapott, eddig mindet a hollywoodi „A-listás B-filmek” királya, Paul W. S. Anderson (többek között Aliens vs. Predator, Mortal Kombat, Event Horizon-Halálhajó) írásában-rendezésében, és feleségével, Milla Jovovich-csal a főszerepben. A most Netflixre dobott sorozatért azonban már nem ő felel, ami lehetne jó és rossz is – de végül inkább rossz lesz.

Egy család felnövéstörténete – Hosoda Mamoru: Mirai - Lány a jövőből

Hosoda Mamorura kézjegyszerűen jellemző az, hogy egyensúlyt teremt a klasszikus japán animációs alkotásokra jellemző szélsőségek között, ezáltal pedig nem csak a hardcore rajongók számára, hanem szélesebb körben is fogyasztható művek kerülnek ki a kezei alól. Ami igazán különlegessé teszi a filmet az, ahogyan a különböző korosztályoknak szóló mondanivalóit tálalja egymást mellett, tökéletes harmóniában, formai választóvonal nélkül, így gyerekhez és szülőhöz egyaránt könnyen és egyértelműen eljut a számára fontos üzenet.

A japán Walt Disney – Hayao Miyazaki

2014 őszén, nagyjából egy évvel a Szél támad (Kaze Tachinu) című film amerikai mozibemutatója után, a Pixar rendezője és kreatív vezetője, John Lasseter fellépett a Ray Dolby amfiteátrumának színpadára, hogy átadja az Oscar-életműdíjat Hayao Miyazaki japán rendezőnek. Mielőtt átnyújtotta volna a szobrocskát, így méltatta Miyazaki életművét és annak hatásait: „Az animációs film a mozi kezdeteivel egyidőben indult történetében két olyan figura van, akit e művészethez való hozzájárulása mindenki más fölé helyez. Az egyikük Walt Disney, a másikuk pedig Hayao Miyazaki.”

Szellem a gépben – Hironobu Sakaguchi: Final Fantasy: The Spirits Within / Final Fantasy – A harc szelleme

A Toy Story óta, mely az első volt a kompjúter animálta rajzfilmek sorában, a CGI, vagyis a számítógép generálta látvány megszokottá vált a mozikban; a technika felhasználásával olyan klasszikus mesefilmek születtek, mint a Z, a hangya, a Dino vagy a Shrek. Jóllehet a technológiát a trükkmesterek nem egy nagyjátékfilm képi világának megteremtésében alkalmazták, az egészestés kompjúter-animációk ez ideáig a mesefilm zsánerén belül maradtak; a számítógép generálta szereplők, ha hordoztak is külsejükben emberi vonásokat, mégiscsak mesefigurák voltak.