A semmi utolsó megkísértése – Martin Scorsese: Silence / Némaság

Hihetünk-e még abban, hogy Bergman, Tarkovszkij és még egy sor klasszikus után lehet újat mondani Isten csendjéről, kínzó némaságáról – más nézőpontból nézve az ember metafizikai magányáról? Előrebocsátom, hogy Scorsesének sem sikerült ez legújabb filmjében. Mégis, amiért a Némaságot érdemes megnézni (sőt talán újranézni), az főleg stílusában, elegánsan újracsomagolt, visszafogott üzenetében rejlik.

Vasutas munkatábor: egy hiányzó sor a japán történelemkönyvekből – Interjú Jonathan Teplitzkyvel, A háború démonjai rendezőjével

A háború démonjai (The Railway Man) egy angol volt háborús fogolyról szól, aki úgy dönt, visszatér fogsága, a vasútépítő munkatábor helyszínére Japánba, hogy ott többek között egykori fogvatartójával is újra találkozzon. E csöppet sem vidám, valós történeteken alapuló alkotás rendezőjével, az ausztrál Jonathan Teplitzkyvel Dubaiban találkoztunk.

300 újratöltve – Carl Rinsch: 47 ronin

Carl Rinsch  rendező és Keanu Reeves megkíséreltek tökéletes amerikai blockbustert faragni a Csúsingura legendás, kultikus japán történetéből, de minden igyekezetük ellenére a 47 ronin nem a következő 300.

A farkas közbelép – James Mangold: The Wolverine / Farkas

Érdekes kamikaze-akcióba kezdett 2011-ben a Marvel Entertainment, amikor úgy döntött, hogy az egyik legsikeresebb franchise-ukat, az X-Men-szériát egy időre jégre teszik, és egy kvázi-reboottal sávot váltanak. Az X-Men: Az elsők ráadásul elég sikeres lett ahhoz, hogy jövőre már a folytatás érkezzen belőle. Valamit azonban kezdeni kell a parlagon hagyott sorozattal is, amit Mangold filmjével immáron keretbe foglal egy-egy Farkas (Rozsomák!) köré épülő mozi. A baj csak az, hogy az első nem valami jó, ez a mostani pedig zavaróan hibrid alkotás.

A felkelő nap mozija – A japán filmstúdiók története I.

A filmművészet hajnalán, a 20. század első felében Japánban hasonlóan erős stúdiórendszer alakult ki, mint Hollywoodban. A vertikálisan integrált, azaz a gyártást, forgalmazást és bemutatást egyaránt kontrolláló, a filmipart monopolizáló trösztök idővel mindkét esetben meggyengültek, de a japán stúdiórendszer aranykora legalább olyan fényes volt, mint Hollywoodé.

A vadabb banda – Takashi Miike: 13 Assassins / Tizenhárom orgyilkos

A kortárs japán film egyik emblematikus filmese, Takashi Miike a tavalyi velencei filmfesztiválon Tizenhárom orgyilkos című mozijával szállt versenybe, mely egy 1963-as azonos című szamurájfilm remake-je. Noha a Miike-rajongó Tarantino volt a zsűrielnök, a film nem kapott díjat, pedig a japán fenegyerek őrületes Peckinpah-mozivá változtatta az alapul vett szolid szamurájfilmet.