Pajor Tamás megáldotta a filmet – Interjú Török Ferenccel

Török Ferenc friss filmje ténylegesen friss alkotás: nemcsak látványos, de dizájnos film véletlenekről és szerelemről, amelyben a fiatalok valóság elől menekülő és felnövést elodázó korhangulata tükröződik. A rendezővel indultunk a jelentésrétegek, a klipesztétika, valamint a francia újhullámmal és magyar újérzékenységgel szőtt párhuzamok nyomába.

A filmes játékok természetéről – Játék a filmben

Perverz játék a filmé. A film kezdeti szerepe, mint vásári látványosság és attrakció, egyfajta bűvésztrükk, talán a film játékának szintjén köszön vissza igazán. És itt általában a film játékáról beszélhetünk, amelynek során elhiteti velünk, nézőkkel, hogy amit most látunk, az egy valóság, miközben tudjuk, hogy nem az. Ennek a játéknak is vannak szabályai, amelyeket néha át lehet hágni, de az még mindig a játékhoz fog tartozni. És persze, a néző is igyekszik része maradni a játéknak (ha tetszik neki), és általában nem keresi a szabályszegéseket, hibákat, szeret elmerülni a játékban, a filmben.

Csillogó rozsda – Michael Bay: Transformers: Age of Extinction / Transformers: A kihalás kora

Negyedik nekirugaszkodásra sem támadt fel saját hamvaiból Michael Bay Transformers-szériája (pedig az volt a cél): ugyanolyan kínosan ostoba, mint elődei. Hiába az emberi szereplőgárda lecserélése, ha a felszínes karakterek és a csapnivaló történetvezetés megmaradt. Azonban azt meg kell hagyni, hogy a próbálkozás igazán látványosra sikeredett.

Játsszunk orvosost! – A videójáték-film problémáiról 1.

Mi a baj a videojáték-adaptációkkal? Mert valami gond van velük, ez tagadhatatlan. Nem született egyelőre olyan nagy számú játék-film, mint amennyi mondjuk a hasonlóan intermediális adaptációnak számító képregény-filmből, de ezen alkotások színvonala és sikere (legyen az kritikai vagy anyagi) arányaiban is messze alulmúlja Batmanékét. Valamiféle betegségben szenved a műfaj, amelyre egyelőre még nem találták meg a filmesek a gyógyszert. Következzen egy félig-meddig kronologikus diagnosztizálás!

Előre a Múltba! – Martin Scorsese: Hugo / A leleményes Hugo

A mára már klasszikussá vált Scorsese-mesterművek rajongójaként súlyos szkepticizmussal fogadtam a hírt, mely szerint Marty következő projektje egy 3D-s kalandfilm lesz. A jövő időt viszont mára már a jelen váltotta fel, Scorsese pedig végre megszabadított attól a negatív asszociációtól, mely szerint rögtön az Avatar jutott eszembe, ha a háromdimenziós mozira gondoltam.

Fémmel írt történelem – Michael Bay: Transformers: Dark of the Moon / Transformers 3

Az űrből alakváltó robotok jönnek, hogy a Földön vívják meg háborújukat, a rendezőt pedig úgy hívják, hogy Michael Bay. Aki ezen információk tudatában is beült anno a Transformersre, az egyrészt magára vessen, másrészt nyilván nyomós oka volt tettére. Aztán jött egy szánalmas folytatás, most pedig itt a harmadik felvonás. Nem ígérhetünk mást, csak vért, verítéket és könnyeket!

Nincs kanál – Joseph Kosinski: TRON: Legacy / Tron: Örökség

Az év eseményfilmjének ígért Tron: Örökség kapcsán joggal merül fel a kérdés: miért épp egy Amerikán kívül hamar elfeledett, ósdi sci-fi kap nagyszabású, 3D-s folytatást 28 éves hiátus után. A Tron, avagy a számítógép lázadását hazájában övező szolid kultusz még kevés, viszont jellegzetes látványvilágát korszerűsítve az új Tron akár a Mátrix vagy az Avatár babérjaira is törhet.