Főúr, fizetnék! – Jiří Menzel-napló III.
A cseh rendezőlegendáról szóló portrénaplónk utolsó részében másodszor is Oscarra jelölik, ezúttal díj nélkül – majd az egész cseh filmgyártásra rászakad a kapitalizmus.
A cseh rendezőlegendáról szóló portrénaplónk utolsó részében másodszor is Oscarra jelölik, ezúttal díj nélkül – majd az egész cseh filmgyártásra rászakad a kapitalizmus.
A prágai tavaszt leverik, a dolgok visszatérnek a normális (vagyis normalizált) komcsi kerékvágásba: írókat, filmeseket tiltanak be.
Sorozatban közölt, rendhagyó, szubjektív portré a tavaly elhunyt cseh rendezőről.
Jiří Menzel bizonyára a 20. század leghíresebb cseh rendezője, és életműve nemcsak Kelet-Európában, hanem az egész világban ismert. Már egyik első nagyjátékfilmjével, a Szigorúan ellenőrzött vonatokkal Oscar-díjat nyert, majd életre szóló együttműködés alakult ki közötte és a cseh író Bohumil Hrabal között, ennek számos alkotás lett az eredménye. Mindemellett színházi darabokban is játszott, színészként is dolgozott, könyvet is írt. Olyan átfogó kérdésekről faggattuk a ma is alkotó rendezőt, mint hogy hogyan látja ő életét és műveit, vagy mit jelent számára a film, a színház és a színészet – persze mindez az ő ironikus, „menzeli” stílusában tálalva.
A gyári munkás fiaként született Ken Loach legutóbb az Európai Filmdíjak gáláján kapott életműdíjat. A díjátadó előtt a németországi Essenben beszéltünk a Felkavar a szél, a Még egy csók, a Nevem, Joe, a Szabad világ, a Barátom, Eric, a Haza és szabadság Arany Pálma- és César-díjas alkotójával. 3 nappal a Cannes-i fesztivál előtt érkezett a hír, hogy az iraki háborúról szóló Route Irish című filmjét az utolsó pillanatban hívták meg a versenyszekcióba.
Vajon milyen formában van? Tud-e még rendezni? Olyan lesz, mint az eddigiek? Nem lesz-e nagy csalódás? Aggodalmaskodóan fontoskodó és végül ostobának minősülő kérdések az új Menzel-film vetítése előtt. Teltház a Moziünnepen a budapesti Művész Moziban. Öregek és fiatalok együtt várják a legenda filmjét. Sok a jól informált néző: „kedvenc könyvem”, „hallom, a Szabó István is benne van”, „állítólag kilúgozták az eredetit”. És végre elkezdődik.
Milos Forman, Andrzej Wajda, Jancsó Miklós és Dusan Makavejev ugyanolyan körülrajongott sztár lett a cannes-i promenádon, mint Jean-Luc Godard vagy Federico Fellini. A kelet-európai film nemcsak politikai pikantériája miatt lett érdekes, hanem az újhullámos kísérletezés eredeti és izgalmas csapását jelentette.