A pottermentesített Harry Potter-univerzum még mindig nem varázsol el úgy igazán. Pedig még a szürrealizmus filmpápájának, Alejandro Jodorowskynak a fia is beköszön halhatatlan alkimistaként.
Érthetetlen, hogy Kenneth Branagh miért akarta újra elővenni Agatha Christie klasszikus krimijét, mert az hótziher, hogy semmi újraértelmezési szándék nincs a Gyilkosság az Orient expresszen legújabb feldolgozásában.
A Karib-tenger kalózai legújabb részének alkotói nem haladnak a korral, és továbbra is azt gondolják, hogy egy mainstream filmbe minimális intelligenciát sem szabad becsempészni. Persze az igénytelenség a nézettségre valószínűleg nem lesz hatással, de ha már úgy döntöttek, hogy érdemes egy ötödik bőrt is lehúzni a franchise-ról, akár meg is erőltethették volna magukat.
James Joseph „Whitey” Bulger, Jr. a 70-es, 80-as évek Bostonjának egyik legrosszabb hírű gengszterfőnöke volt, joggal. John Christopher „Johnny” Depp II. pedig a jelenlegi évtized egyik legrosszabb hírű filmsztárja lett, szintén joggal.
A Johnny Depp-rajongók újabb viccesnek szánt arcszőrzetes képet tehetnek fel falukra Ollókezű Edward cikkcakkos frizurája, Jack Sparrow loknijai és a Fleet Street-i borbély zilált hajkoronája mellé – nagyjából ennyi pozitívnak mondhatót tesz le az asztalra legújabb filmje, a Mortdecai.
Wally Pfister zseniális operatőr, viszont rendezői bemutatkozásánál adott volt a kérdés, hogy mennyire készíti fel az embert a filmrendezésre az, hogy sok éve a szakmában dolgozik. Ha a Transzcendensből indulunk ki, akkor semennyire.
Az Oscar-szezon kellős közepén vagyunk, úgyhogy a legtöbb jó film éppen most pörög a mozikban (Wall Street farkasa, Amerikai botrány, Augusztus Oklahomában stb.), de azért megpróbáltuk összeírni, hogy mit várunk még ezeken kívül az év első felében a magyarországi és erdélyi mozikba. Természetesen a Nimfomániást is várjuk, de azt holnaputántól már vetítik.
Egy tejano bandita színes élete és kirívóan termékeny ámokfutása, avagy így vált „egy 23 éves, 7000 dollárral rendelkező filmes hollywoodi játékossá”.
Bár egyes vélemények szerint Johnny Depp jóformán semmi egyébhez nem ért, mint hülye arcot vágni minden filmjében, töredelmesen bevallom, nekem a gyengéim közé tartozik: gyakorlatilag bármit hajlandó vagyok megnézni, amiben szerepel. A magányos lovasban azonban tényleg nem lehetett túl nehéz dolga – nemcsak a saját karaktere, hanem a film szinte minden lényeges eleme „újrahasznosított”.
Az utóbbi években Tim Burtonnel igencsak elszaladt a ló. A rendező ’80-as, ’90-es évekbeli, sötét humorú, groteszk anti-tündérmeséivel (Beetlejuice, Ollókezű Edward) görbe tükröt tartott közönsége elé. Manapság inkább azzal van elfoglalva, hogy saját egyedi világát egyszerű és közhelyes, buta popcorn-mozivá változtassa át.
