A Karib-tenger bohócai – Rob Marshall: Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides / A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken

A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka az előző évtized egyik legjobb és legsikeresebb fantasy-kalandfilmje volt. A második résznek ugyan szép számmal akadnak méltatói, de e sorok írója naivan már akkor úgy gondolta, hogy folytatás ennél rosszabb nem lehet. A harmadik etap ezt lazán cáfolta, de a szériát a negyedik rész teszi minden idők legnézhetetlenebb mozisagájává.

Az ex-animátor, ha visszatér – Tim Burton: Alice in Wonderland / Alice Csodaországban

Tim Burton Alice csodaországban című filmje már nehezen szemlélhető rendezői kompromisszumként. Ugyan néhány haloványan felskiccelt alkotói motívum sem lenne elég, hogy életet leheljen Lewis Carroll Alice-történeteinek legújabb folytatásába, ám Burton filmje a látvány terén is gyengén teljesít, ami a direktor kevésbé sikerült darabjait szemlélve is új, meglepő fejlemény.

Doktor Fauszt(usz) repülő cirkusza – Terry Gilliam: The Imaginarium of Doctor Parnassus / Doktor Parnassus és a képzelet birodalma

Az ex-Monty Python-os szürreálguru Terry Gilliam szólókarrierje megosztja rajongóit. Míg komor apokaliptikus disztópiái (Brazil, 12 majom) kultusz-státusznak örvendenek, kései mese-parafrázisaira ez már nem mondható el. Mégis a Doktor Parnassus eklektikus, vad világa sokkal jobban illeszthető az Időbanditák és a Münchausen báró kalandjainak vonalához, mint a Grimm kifordított világához.

Chicagói kakofónia – Michael Mann: Public Enemies / Közellenségek

Michael Mann igen ellentmondásos rendezővé nőtte ki magát az utóbbi 5 évben. Legtöbbször a történetet elkenő digitális kamera mániáját rosszallják az ítészek, és magam is úgy vélem, hogy a Collateral – A halál zálogában még a tartalom és a forma egyensúlyát tükröző technikája a Miami Vice-ban már kezdett elsikkadni. Akkor azt saccoltam, hogy a mélypont csak idő kérdése.

Figyelem, figyelem! Emberpogácsa kapható! – Tim Burton: Sweeney Todd – The Demon Barber of Fleet Street / Sweeney Todd – A Fleet Street démoni borbélya

A borbélykés lenge mozdulattal éri el a nyakat. Gyönyörű dallamok kíséretében fröcsköl a vér, miközben a holttest lassan hull alá. A halottak egyébként sok helyen végezhetik: koporsóban, gödörben, folyóban, kanálisban. Most azonban sokkal praktikusabb jövő vár rájuk, hiszen a mi borbélyunk a sütődébe küldi őket.

Kifecsegett titok – David Koepp: Secret Window / A titkos ablak

Ellenemre van, ha valaki előre elmondja a film végét, elmegy az egésztől a kedvem, többnyire meg sem nézem már. A most tárgyalt filmet ugyan senki sem mesélte el, az alapjául szolgáló Stephen King novellát sem olvastam, de a rendező-forgatókönyvíró David Koepp jóvoltából az első félháromnegyed órában leesett a végső poén. De ne rohanjunk előre, hiszen a befejezés a legfontosabb.

A legenda kialszik – Robert Rodriguez: Once Upon a Time in Mexico / Volt egyszer egy Mexikó

Valahol Mexikóban, egy eldugott, poros kis faluban, távol a világ zajától éldegél a híres El Mariachi. Közben egy drogkartell vérszomjas főnöke az elnök megölését tervezi, egy CIA ügynök pedig arra számít, hogy az államcsínynek ő lesz a győztese, ő lesz az, aki zsebre vágja a főnyereményt, a sok-sok pénzt, ha ügyesen keveri-kavarja a kártyákat. Ez a kezdet, a mese végét pedig nem nehéz kitalálni.

A „legpocsékabb” kalóz legendája – Gore Verbinski: Pirates of the Caribbean: The Curse of the Black Pearl / A Karib-tenger kalózai – A Fekete Gyöngy átka

…mert a kalózkirályé nem lehet, mivel amit Jack Sparrow művel, az minden, csak nem nyerő. Vagy mégis? A mindenható egér-stúdió sok-sok évre visszamenőleg a legsikeresebb kalózfilmet készítette el – úgy is mondhatjuk, feltámasztotta a műfajt hamvaiból. Természetesen a tiszta kalandfilm műfajának már leáldozott, így a producer, Jerry Bruckheimer (Armageddon, Pearl Harbor) követte a bevált tanácsot, az egzotikus kalandokat romantikával és humorral keverte. Ami viszont ezek mellett igazán meglepő, hogy a Disney beleegyezett a néha horrorfilmet idéző jelenetekbe is.