Anyában a család parazsa – Jonathan Demme: Ricki and The Flash / Dübörög a szív
Jelenthet többet a kiégés, mint elfogadni azt, hogy egykori vágyaink álma elengedett minket?
Jelenthet többet a kiégés, mint elfogadni azt, hogy egykori vágyaink álma elengedett minket?
Újranézve ezt a 1991 elején bemutatott, „crime, thriller, chiller” címkék alatt fellelhető filmet, az a benyomásom, hogy nagyon alaposan ki van gondolva, meg van tervezve és be van lakva. Az oly sokszor emlegetett vágás lassúsága (az egyes beállítások hossza) e jellemző fontos építőkockájának tűnik. A megmutatni kívánt, s így képpé váló valóságdarabok határozottan választódnak ki, majd erőteljesen fénylenek fel, és (relatíve) sokáig szemlélhetőek.
„Ilyen gyenge programot már rég nem láttam.” „Mit csinálunk itt tíz napig?” „Ez az utóbbi évek leggyengébb fesztiválja!” „Nincs itt senki érdekes.” „Interjú?… Ugyan már! Kivel?” Ilyen és hasonló megjegyzések zengtek lépten-nyomon a Lidón.