A Moriarty-paradoxon – Guy Ritchie: Sherlock Holmes: A Game of Shadows / Sherlock Holmes: Árnyjáték

Amikor az első Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes megtekintése után felálltam a moziszékből, szemernyi kétségem nem volt afelől, hogy hamarosan érkezik a folytatás. Most, hogy túlvagyok a másodikon, biztosra veszem, hogy egy új franchise, a viktoriánus James Bond-sorozat született. A kérdés csak az, milyen nyomon indulhat el talán minden idők leghíresebb mesterdetektívje.

Just another antivirus movie – Steven Soderbergh: Contagion / Fertőzés

Úgy tűnik, jó ideje Hollywood is karantén alatt van, ahonnan időközben a sok megfertőzött, bezombult alkotás között meglepnek néhány életszagú, emberi, egészséges nagyjátékfilmmel is. Az amerikai Steven Soderbergh (filmrendező, producer) például egy pozítív példának számított mindeddig, korábbi filmjei amolyan „megismerszik a kanász cifra (el)járásáról” alapon egyedibbeknek, karakteresebbeknek, szerzőibbeknek tűntek, lásd például a Che, az Oceans eleven-trilógia, a Solaris, a Traffic vagy az Erin Brockovich filmeket, de legelső alkotását, a Szex, hazugság, videót is.

Soha ne nyiss ajtót egy behajtónak – Miguel Sapochnik: Repo Men

Mi van akkor, ha nem tudjuk időben fizetni a hitelre vásárolt kocsinkat? Elveszik a kocsit. És ha nem tudjuk törleszteni a lakásunk részleteit? Elveszik a házat. Na de mi történik azzal, aki nem tudja fizetni még a „saját”, bankkölcsönre vett műmájának költségeit sem? Nos, a mozikból rejtélyes okok miatt kimaradó Repo Men disztópiája szerint: vissza kell venni a már beültetett májat. Akár az illető élete árán is.

Doktor Fauszt(usz) repülő cirkusza – Terry Gilliam: The Imaginarium of Doctor Parnassus / Doktor Parnassus és a képzelet birodalma

Az ex-Monty Python-os szürreálguru Terry Gilliam szólókarrierje megosztja rajongóit. Míg komor apokaliptikus disztópiái (Brazil, 12 majom) kultusz-státusznak örvendenek, kései mese-parafrázisaira ez már nem mondható el. Mégis a Doktor Parnassus eklektikus, vad világa sokkal jobban illeszthető az Időbanditák és a Münchausen báró kalandjainak vonalához, mint a Grimm kifordított világához.

Nevem Holmes. Sherlock Holmes. – Guy Ritchie: Sherlock Holmes

Sir Arthur Conan Doyle teremtménye, a mesterdetektív Sherlock Holmes a modern tömegkultúra egyik legnagyobb karriert befutott figurája – nem csak abban az értelemben, hogy a klasszikus krimiirodalom ikonikus hőseként páratlan népszerűségre tett szert, hanem a karakter utóéletét, a Holmes-mítosz más művekben és műfajokban való megjelenését, továbbélését tekintve is.

Közhelyek közül kiragyogó (színész)nő – Wong Kar-Wai: My Blueberry Nights / A távolság íze

Jelenthetnek-e valamit a kínai/angol, a hongkongi/amerikai, a Tony Leung/Jude Law, avagy a Maggie Cheung/Norah Jones megfeleltetések? Születhet-e ugyanolyan Kar-wai-film a nyelvtől és a kulturális környezettől, a színészi játéktól és a színészi testektől függetlenül, attól függetlenedve? 2007-es filmjével Wong Kar-wai átlépte a „Keletet” a „Nyugattól” elválasztó határt.

Fényképek a vágyról – Mike Nichols: Closer / Közelebb

A brit Patrick Marber Closer című színdarabja több sikeres bemutatót ért meg a kilencvenes évek során. A Londonban több díjat nyert darabot szerte a világban – többek közt Magyarországon – is játszották már. Ezért valószínűleg kíváncsian várta a színházi és a filmes társadalom, milyen filmet készít a színdarabból Mike Nichols rendező, mert nyilván kihívást jelent egy eleve színpadra dramaturgizált történet megfilmesítése. A rendező a darab szerzőjét kérte fel a forgatókönyv megírására, aki kissé vonakodva, de elfogadta.

Hűvös vontatottság – Anthony Minghella: Cold Mountain / Hideghegy

Van itt egy film, amit nagyon kellene szeretni, hiszen már-már hazai termék. Feltéve, ha valami hazaivá válik pusztán attól a ténytől, hogy mondjuk a Kárpátokban forgatták, miközben a történetben azok Észak-Karolina hegyvidékévé növik ki magukat, azaz kábé olyan a hatás, amikor Budapestet látjuk viszont Kelet-Berlinként a Spy Game-ben.