Star Wars XVIII. epizód: Disz(ney)tópia

Azt hiszed, hogy a Disney nem fogja az utolsó cseppet is kisajtolni a Csillagok háborújából még évek múltán is? Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa? Azt hiszed, hogy nem lesz az idén a Filmtetten szilveszteri kabaré? Hát, rosszul hiszed! BÚÉK, egy messzi-messzi galaxisban, és ebben, a mienkben is!

Akkell neked, három dé… egy legyen elég! – Székely moziplakátok 2012-ben

Mindenki panaszkodik – s joggal – hogy a magyar forgalmazók címei fertelmesek. Evvel mi is muszáj egyetértsünk. De azért mégse lehet angolul vetítni filmeket Székelyföldön (egyelőre sehogyse lehet, mert nincs is mozi), így aztán ügyesen megcsináltuk pár idei film rendes, becsületes székely plakátját. Tuggyák... egy szebb jövő reményébe'...

Ellenbanda

Egy kolozsvári társasház lakói, az ő rokonaik és ismerőseik a 60-as évek elején filmkészítők voltak, rengeteg filmet készítettek el. Félkész vagy még annyira sem kész filmeket fejeztek be, közösen, családi és szomszédi összefogással.

Az emberbe épített szextáns – Roland Emmerich: Végzetes érzelmek hálójában

[kabaré] „A film napjaink egyik legnépszerűbb információs, ismeretterjesztő, szórakoztatási és művészeti célú  technikai eszköze” (Wikipédia). Mióta 1895 februárjában szabadalmaztatták a kinematográfot, a Lumière fivérek találmányát, meghasadt a valóságunk díszlete: egy csillapgakapu, amin nem kopogtatunk, de bekukucskálunk, egy fekete lyuk párhuzamos dimenziókba, mindösszesen egyetlen valós, érvényes, releváns féregjárat nyílt meg, amin át (ősidők óta óhajtottan, végre) magunkba láthatunk. Ránk esteledett/borult az amerikai éjszaka, ketyeg a magic hour.

Realizmus, hazugság, videó – Egyes szám első személyű (E/1) horrorfilmek I.

A Blair Witch Project hisztérikus sikere a kritikusok körében fanyalgók, a pénztáraknál pedig dollármilliók sorát termelte ki. Mára áldokumentarista mitológiáját éppúgy kívülről fújjuk, mint a kreatív, vagy copy-paste-mechanizmust alkalmazó epigonok hibáit is. A jobb esetben intenzív horrorélményen felül azonban e filmek társadalomkritikáról, a valóság „posztmodern” paradoxonjáról, ill. a kamera hétköznapi szerepéről is mesélnek.