Lélegzetvisszafojtva – Alexandre Aja: Oxygéne / Oxigén

Sokat elárul egy filmről, ha a néző figyelmét egy idő után már nem a vásznon cikázó képek ragadják meg, hanem azon morfondírozik, honnan is ismerősek a patikamérlegen adagolt cselekményfordulatok, a merésznek tűnő, mégis sokat látott részmegoldások. Az Oxigén tipikusan ilyen opusz, mégsem lehet rá haragudni, hiszen hangulatos, stílusos és módfelett korérzékeny is. Igaz, ha egy évvel korábban érkezik, még nagyobbat szólhatott volna.

„Az oda nem figyelés fatálissá válhat” – Beszélgetés Felméri Cecíliával a Spirál kapcsán

Sikeres kisjátékfilmjei után (Kakukk; Végtelen percek; Boldogságpasztilla; Mátyás, Mátyás) Felméri Cecília első nagyjátékfilmjével, a Spirállal debütál az újrainduló magyarországi mozikban, május 13-án. A Spirált a Nemzeti Filmintézet – NFI (korábbi Magyar Nemzeti Filmalap – MNF) és a Román Filmközpont is támogatta, a film világpremierje a 36. Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahonnan az alkotás különdíjjal tért haza. Néhány hete pedig a film operatőre, Réder György nyerte el a Kovács László – Zsigmond Vilmos operatőrverseny játékfilmes kategóriájának díját. A rendezővel készült interjúnkban többek között a koprodukció kihívásairól, körkörösségről és fatális véletlenekről beszélgettünk.  

A negyedik utas: a deus ex machina – Joe Penna: Stowaway / A potyautas

Egy alacsony költségvetésű sci-fi kétféleképpen szokott elsülni: csekély eszközkészletét innovatív módon használva előnyt kovácsol hátrányaiból és mélyenszántó klasszikussá válik, mint a 2009-es Hold, vagy fájdalmasan kudarcot vall ambíciójában és csúnyán elhasal, mint a legtöbb eddigi Netflix-űrfilm. A sztárgárdával forgott, minimalista Potyautas valahol a két kategória között helyezkedik el.