Nagy erővel kis felelősség – David F. Sandberg: Shazam!

Ha David S. Sandberg filmjét alávetnénk egy szuperhősfilm-tesztnek, minden bizonnyal átmenne, hiszen minden műfaji kritériumot teljesít az erő elsajátításától a főgonosz legyőzésén át egészen a karakterfejlődésig. Ennek ellenére a moziteremből kifelé jövet már tudjuk, hogy ez a DC-zsánerfilm nem egy epikus, látványközpontú CGI-végtermék, hanem sokkal inkább az a szuperhősfilm, amit tizenkét évesen szerettünk volna látni, de kétszer annyi idősen sem volt feltétlenül rossz döntés beülni rá.

Toronymagas a setétség – Nikolaj Arcel: The Dark Tower / A Setét Torony

„Stephen King nyolckötetes regényfolyama méltó adaptációt kapott” – szólna a sommázat, ha valaki olyan írná, aki gyűlöli Stephen Kinget. Én se nem gyűlölöm, se nem imádom, sőt, még eme sorozat könyveit sem olvastam, de a film 95 perce alapján így is tudom, hogy ez a film méltatlan Kinghez. Mivelhogy önmagában, nem feltétlenül adaptációként is gyenge.

Déli diszkomfort – David Gordon Green: Joe

Nicolas Cage a közelmúltban olyan mozikkal rombolta renoméját, mint A varázslótanonc, A szellemlovas 2. – A bosszú ereje vagy a 3D-s Féktelen harag. A Joe viszont nem csak az Oscar-díjas színész nagy visszatérése a drámai filmekhez, hanem egyúttal az utóbbi években főleg vígjátékokat rendezett David Gordon Green legérettebb mozija is.

Ház az erdő mélyén – Jordan Vogt-Roberts: The Kings of Summer / A nyár királyai

Ki nem épített gyerekkorában bútordarabokból, párnákból, kartondobozokból bevehetetlen várat, erődöt, avagy bunkert? Beléphetett-e ezekbe a dicsőséges építményekbe a papírcsákós hűbérúr felmenője? Ha csak nem tudta a titkos jelszót, semmiképp. Ezek a hevenyészett komplexumok ugyanis – a fantázia megsétáltatásán túl – pontosan azért húzattak fel, hogy a gyerekek izolálják zsírkrétával felskiccelt világukat a kortársak, de legfőképpen a szülők, a felnőttek uradalmával szemben. Később pedig dolguk végeztével – de még hadúri szellemben – e csemeték a sajátkészítésű köpenyt, a fakardot, a műanyag géppuskát eldobva rohantak a délutáni kakaó irányába.

Not Another Teen Movie – Richard Ayoade: Submarine

Az amúgy színészi főállásban mozgolódó Richard Ayoade – az IT Crowd című sorozat által megbélyegzett – hírneve rohamosan emelkedik a tavalyi TIFF-es (Toronto, nem Kolozsvár) Submarine-bemutató óta. Személyiségét viszont ezúttal nem a vásznon, hanem mögötte virágoztatta ki. Az összességében sikeresnek vallható, általa rendezett és adaptált film végre ideálisan vezet be a serdülőkor szentháromságába: az elsőfilmes rendező munkája úgy eszmei, mint tartalmi szempontból a fiatalságot, a hibát, és a sikeres keresést összesíti egy makulátlan és kellemes egészestés egységbe.

Menekülés Seholszigetre – Scott Hicks: The Boys are Back / Anyátlanok

A nehézségekkel való szembenézés elkerülésére mindannyian különböző stratégiákat dolgozunk ki. A fikció világa is ilyen menekülési utat jelent, de van, akinek nem elég, hogy ideiglenesen kiléphet a hétköznapokból és az alternatív valóságot saját életén belül hozza létre. Az Anyátlanok főhőse is hasonlóan jár el, ez pedig eleve kijelöli Scott Hicks filmjének erényeit és hibáit.