Nem egy római vakáció – Csapón kívül 61.: Spartacus, 1960

2021. január 9. – írta Jakab-Benke Nándor

Hatvan éve mutatták be a botrányos forgatású, gigantikus rabszolgafelkelés-eposzt Kirk Douglasszel. Ma már mindenki Stanley Kubrick filmjeként tartja számon, akkor viszont egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű...

Az istenek a fejükre estek – Alex Proyas: Gods of Egypt / Egyiptom istenei

2016. február 29. – írta Pernecker Dávid

Az Egyiptom istenei kétórányi kíméletlen hallucináció. Nem fogjuk elhinni egy szavát sem, de nem fogjuk elhinni azt sem, hogy beültünk rá.

Vulkános-szandálos csinnadratta – Paul W.S. Anderson: Pompeii / Pompeji

2014. február 24. – írta Sándor Anna

Havas Jon talpig mellkasban és bőrben – ugrott be a bemutató előtti napokban. A trailer alapján úgy nézett ki, a film a 300 és a Dante Poklának keveréke lesz, kiadósan leöntve a Gladiátorral. Ridley Scott annak idején új életet lehelt a sword and sandal műfajába, amiből 2014-ben Hollywood rögtön hármat is a közönségre ereszt. A felismerhetetlenné szabott Herkules és az agyonstilizált 300-folytatás közt Paul W. S. Anderson wannabe-látványorgiája érkezik. 

Pátosz és zűrzavar – Marcus Nispel: Conan the Barbarian / Conan, a barbár

2011. augusztus 31. – írta Jakab-Benke Nándor

Újabb Conan-film annyira kellett ennek a világnak, mint például a madárinfluenza. Ettől függetlenül a madárinfluenza is létezik, így aztán az új Conan is berobbant a mozikba – egy nagyon halk pukkanással.

Colosseumi tiszteletjegy – Ridley Scott: Gladiátor, 2000

2010. június 25. – írta Ritter György

A Ben-Hur (1959) Oscar-esője és a Spartacus (1960) sikere után az amerikai szandálfilm műfajának sorsa megpecsételődött, a 60-as években már fogyaszthatatlanul dagályosnak tűntek ezek a giccses eposzok. A Kleopátra (1963) szerény bevétele után az 1965-ös A Római Birodalom bukása (Anthony Mann utolsó filmje) sikertelensége hosszú évtizedekig szakadékba lökte a zsánert. Különös fricskája a filmtörténetnek, hogy a Gladiátor épp ez utóbbi alapján teremtett új reneszánszot az antik-moziknak.

A 41-es kocsihajtó – William Wyler: Ben-Hur, 1959

2009. október 16. – írta Ritter György

Annak ellenére, hogy ma inkább csak a hittanórák üresjárataiban és a húsvéti sonka mellé fogyasztják az Oscar-rekorder William Wyler 1959-es Ben-Hur-változatát, nincs magára valamit is adó filmkedvelő, aki legalább háromszor ne látta volna. Töretlen népszerűségét egyvalami indokolja: igazi, színes, bűzös, szélesvásznú kaland ez a mozi fénykorából.