Az írás nem elég – A Bond-filmek adaptáció-hullámai

Ian Fleming 1953-ban írta meg a Casino Royale című első James Bond-regényt, melyet azután minden évben egy újabb kötet követett. A regénysorozat nagyjából egy évtized alatt futott be világméretű karriert, Fleming végül összesen tizenkét regényt és két elbeszéléskötetet jelentett meg a 007-es ügynök főszereplésével (ebből kettő posztumusz jelent meg). A Bond-filmek elvileg a Fleming-regények adaptációnak tekinthetőek, azonban az eredeti műhöz való ragaszkodás erősen változó: egyes filmek már-már túlzottan ragaszkodnak a regényekhez, míg mások a címen kívül semmit sem tartanak meg az eredeti sztoriból.

Kémmorál – Cserhalmi Sára: Drága besúgott barátaim

A magyar mozi régóta adós a rendszerváltás nagy sztorijának, az ügynökkérdésnek vászonra ültetésével. Dézsi Zoltán Az ügynökök a paradicsomba mennek szappanoperás összeesküvés-elmélete és Bergendy Péter A vizsga című thrillere műfaji szempontból több-kevesebb sikerrel közelítette meg a kérdést, s Török Ferenc Apacsokja nagy kivétele a magyar besúgófilmeknek, amelynek befejezésében egy ifjú magyar filmes magára vállalja a múlt feltárását. Cserhalmi Sára, úgy tűnik, megérezte a hívó szót.

A nyugdíjas ügynök balladája – Tomas Alfredson: Tinker Tailor Soldier Spy / Suszter, szabó, baka, kém

Ezúttal a svéd Tomas Alfredson (Engedj be!) értő kezei szülték újjá a vászon számára John Le Carré 1974-es, világhírű kémregényét, és a rendező stílszerűen skandináv hidegvérrel pumpálta tele a maga átiratát: a Suszter, szabó, baka, kém egy realistára hangolt, szikár, klasszikus nyomozómunkára épülő ügynökdráma, melyben a főszerep nem a mordályoké és a túlfeszített akciószekvenciáké, hanem az emlékezésé és a szellemi műveleteké.

Hetedrangú Bond-paródia – Oliver Parker: Johnny English Reborn / Johnny English újratöltve

Ultrablőd sztori keretében folytatódik a 2003-as Bond–Bean-párhuzam, amely csak nullaegész nulla hét százalékban váltja be a hozzá fűzött előzetes nézői reményeket. A Johnny English „második felvonása” agyonunt Bond-közhelyekkel bombázza a nézőt, aki jóval több „komédiai bónusz” reményében váltott jegyet a filmre, amely nem tudott (akart?) továbblépni elődje, Rowan Atkinson karizmája köré épülő gyakorlatán.