Öreg róka, nem vén róka – Jon Turteltaub: Last Vegas

A filmtörténet sajátos dinamikájába az irányzatok felbukkanásán, fénykorán és lecsengésén túl beletartozik az a fajta kalapemelés, melyet a Last Vegas kissé ironikusan és elég átlátszóan tesz. Hollywood megérett arra, hogy a médium számára válságos időkben tisztelegjen a néhai nagyoknak, Jon Turteltaub legújabb filmjében ezt elég elegánsan teszi ahhoz, hogy ne a múlt század sztárjaival való leszámolásnak tűnjön, és azok kezére játsszon, akik a „régieket” sírják vissza.

Nemtelen délutáni komédia – Shari Springer Berman, Robert Pulcini: The Extra Man / A pótpasi

Annak ellenére, hogy még nem láttam a szerzők idei, Cinema Verite című tévéfilmjét, azt hiszem, általánosíthatok: a Shari Springer Bergman és Robert Pulcini rendező-író-páros játékfilmjei általában véve „vasárnap délutániak”. Jók, feltéve, ha az ember szereti a vasárnap délutánokat. Zárójeles megjegyzés következik. (Úristen, mi volt az Egy babysitter naplója címmel elátkozott eszetlen párbeszédekből összevarrott nagybetűs semmi, ami ugyanezen stábnak az ujjlenyomatát viseli? Senkinek nem ajánlom figyelmébe.)

„Jó ezen az állomáson ücsörögni” – Beszélgetés Koltai Lajos operatőrrel

Leggyakrabban a „fény mágusának” nevezik, de van, aki szerint illúziódús művész. Hogyha összeállítunk egy tízes listát kedvenc magyar filmjeinkből, biztos, hogy jó néhányat ő fotografált. Megjárta Amerikát, de nem hagyott minket magunkra. Most újra Európában „állomásozik” korunk egyik legelismertebb operatőre, egy hiteles ember, Koltai Lajos.