Rich kids of Polaroid – James Cox: Billionaire Boys Club / Milliárdos fiúk klubja

A Kevin Spacey körüli szexuális zaklatási eljárások miatt csak majdnem három évvel a forgatás befejezése után került forgalomba James Cox filmje, ráadásul ezek után is csak kevés moziba jutott el. Ugyan az online stream-szolgáltatók, mint az Amazon Prime vagy az iTunes is felkarolták a sztorit, talán jobb lett volna, ha a végeredményt végül senki nem látja.

Hazugságok hálójában – Beau Willimon: House of Cards / Kártyavár

A House of Cards immár két évadot ért meg a Netflixen, az online médiacsatorna előfizetői és a sokmillió internetező legnagyobb örömére. Ha egy sorozat a washingtoni Fehér Ház és a Kongresszus kulisszáiba kalauzol, fő rajongója pedig deklaráltan maga az amerikai elnök, annak a politikai műsornak jobb minőségi ellenőr nem is kell.

Elkártyázott recept – Robert Luketic: 21 / Las Vegas ostroma

A hollywoodi szerencsejátékos-rablós-átverős műfaj kedvelőjeként pattanásig feszülve vártam minden évszakban az aktuális megloplak-kapjelhatudsz, heppiendet követelő darabot, akkor is, ha az nem mindig felelt meg elvárásaimnak. Végigültem és felfrissített, akár meleg nyári napon egy kád limonádé. Akkor is, ha ugyanakkora erőfeszítéssel készült, mint a fent említett üdítőital.

Hollywoodi szépség – Sam Mendes: American Beauty / Amerikai szépség

Nyugatibb tájakon a szakmai berkekben osztatlan sikernek örvendett Lester Burnham, az egykori flower-power lázadó, beérni és beérkezni képtelen, jóléti vegetálásba csüggedt reklámszakember története nyugatibb tájakon osztatlan sikernek örvendett szakmai berkekben. A közönségsiker mifelénk sem maradt el, a kritikai fogadtatás azonban meglehetősen vegyes lett. Olykor legiccsezi, leantifeministázza, de többnyire „európai ízléshez idomított hollywoodi termék”-nek minősíti, a „kellemes időtöltésre” szánt filmek kategóriájába utalja, amelyben hol „jó a szövegkönyv, de...” , hol pedig „a szövegkönyvet megmenti a lírai fényképezés”.