Carrie Light – Kimberly Peirce: Carrie

Bár én már úgy fogok megöregedni, hogy – kivételes eseteket leszámítva – nem barátkozom meg a remake „műfajával” mint olyannal, a 2013-as Carrie-t, jóindulatú megközelítésben, lehetséges a hollywoodi újrahasznosítás divathullámán kívül is értelmezni, Stephen King kultikus regényének újabb adaptációjaként. De csak elméletileg.

Nemek, nézők és szerepek – Szerepzavarok a vásznon és a nézőtéren

„Bár a film nyilvánvalóan csupán film, amit a mozigépész levetít, a nézők meg nézik, a vetítés körülményei és a narratív hagyományok azt az illúziót képesek kelteni a nézőben, hogy mások magánéletébe leshet be. Egyebek között a nézők elhelyezése is egyértelműen olyan, hogy elősegítse exhibicionista késztetéseik elnyomását és elfojtott vágyaik kivetítését a színészekre." (Laura Mulvey)

A nézők nem sírnak – Kimberly Peirce: Boys Don't Cry / A fiúk nem sírnak

Ez a film kakukktojásként bukkan fel a mifelénk vetített filmek között. Körülbelül úgy, mint főhőse az őt körülvevő társadalomban. Amerikai, a szó igazi értelmében független filmet nagyon ritkán látni az erdélyi mozikban. Könnyen meglehet, hogy egy szerencsés tévedés „áldozataiként" nyílik most alkalmunk megtekinteni ezt a filmet.