Ugyan a „román Oscarként” számon tartott Gopo-gála a járvány miatt elmarad, azért a szavazás folyik, és a nyerteseket is megismerhetjük március 24-én. Mi pedig ezúttal nem a nagyjátékfilmekre koncentráltunk, hanem a kicsikre: idén öt fikciós és három dokumentumfilm versenyez a szobrocskáért, ezeket vettük számba.
A Sapin tavaly indult First Cut című rendezvényen vizsgafilmek mellett film és fotó határán mozgó kísérleti munkákat, installációkat, kiállításokat is meg lehetett nézni. Idén rádupláztak.
Idén negyedik alkalommal rendezték meg a Magyar Filmhetet február 7. és 11. között a budapesti Corvin moziban. A kisjátékfilm kategóriában összesen huszonegy alkotást mutattak be, amelyekből végül ötöt jelöltek a Magyar Filmdíjra. Bár meglehetősen eltérő történetekről van szó, megpróbáltuk észrevehető tendenciák alapján csoportokba sorolni a huszonegy kisfilmet.
Film és fotó határán mozgó kísérleti munkák, animációs dokumentumfilm, kisjátékfilmek és portréfilm is készült az elmúlt egy-két évben a kolozsvári Sapientia filmszakán. A First Cut 2017 címmel megrendezett eseményen a végzősök mellett minden évfolyam mutatott valamit a tanszéken folyó kreatív munkából. A válogatás alapján nem beszélhetünk jól körülhatárolható filmes iskoláról, inkább egyedi látásmódok körvonalazódnak, és a sokféle műfaj, téma mögött a mozgókép médiumáról való intenzív gondolkodás látszik.
Egy lassan elfogyó, Tati-szerű figura, egy hamiskásan éneklő kislány, egy válaszút elé került kickbokszoló lány, egy túlzottan lelkes ifjú pap és két szerelmes kiskamasz meg a múlt árnyai – meg persze öt fiatal rendezőtehetség, aki az ő rövid történeteiket filmre álmodta. Az alkotások közös vonása, hogy az elmúlt egy évben több nemzetközi filmfesztiválon is felbukkantak, díjakat szereztek. Legközelebb, egy csokorban a Filmtettfeszten lesznek megtekinthetők.
Huszonhárom év nem semmi. Egy ember életében sem, pláne egy fesztivál életében.
Folytatjuk nemrég indított sorozatunkat, amelyben fiatal erdélyi kritikusok friss erdélyi filmeket cincálnak darabokra. Ezúttal összetettebb a kép, ezek a produkciók alaposan kilépnek a tündérországi keretekből, de attól még ízig-vérig transzilvánok maradnak. Drukkolunk nekik.
Rájuk (lesz) érdemes odafigyelni: új rovatunkban fiatal erdélyi kritikusok írnak röviden friss erdélyi filmekről. Hogy mitől erdélyi egy film? Annyira nem is egyértelmű, ahogyan alább kiderül – de mindenképp nyilvánvaló.
Szőcs Petra. Kolozsvári származású filmes. Kisjátékfilmje, a Ceauşescuék utolsó perceiről és a rendszervált(oz)ásról személyes hangnemben mesélő A kivégzés Kolozsváron játszódik, a 13. Filmtettfeszten is vetítettük. Ehhez képest a köztudatba egy vargabetűvel robbant be nemrég: azon kevés magyar filmek egyikeként, amelyek a talán legnagyobb presztízsű filmfesztiválon, Cannes-ban versenyeznek. Vörösszőnyeges élményeiről kérdeztük az alkotót.
20 év már az ember életében is sok, nemcsak egy fesztiváléban, főleg ha egy olyan filmfesztiválról beszélünk, amelynek a szervezői nem, vagy nem csak az úgynevezett közönségfilmeket vetítik a nézőknek, hanem olyan alkotásoknak is alternatív megnyilvánulási fórumot biztosítanak, amelyeket jobb esetben is csak több éves késéssel láthatunk valamelyik internetes videómegosztó portálon.
Ne maradj le a többi hasonló szövegünkről, kövesd Facebook-oldalunkat!
