Katonáknéshow – Peter Cattaneo: Military Wives

Mostanság általában olyan filmekkel találkozni, amiken érződik, hogy eredetileg szélesvászonra szánták őket, aztán a mozik bezárása miatt száműzték őket streamingszolgáltatók kisképernyőire vagy lemezre. De minden mostoha sorsú filmre jut egy-egy olyan, ami a helyzetnek köszönhetően csaknem szerencsésnek mondhatja magát, hogy végülis nem a mozivásznon kellett megmérettetnie magát, és a kissé üres filmes prérin sokkal nagyobb figyelemnek örvendhet, mint amit eredetileg megkapott volna.

Nyugodtan kimondhatod! – Stacy Title: Bye Bye Man – A rettegés neve

Az a fajta horrorfilm ez, amelynek az előzetesétől jobban rezegni kezd rajtunk a gatya, mint a moziban eltöltött másfél óra alatt, bár vannak kiemelkedő pillanatai. A skizofréniából merített alapötlet a műfaj ínyencségei közé tartozhatna, ha a kifejtés kevésbé lenne klisétől áztatott, és nem maradt volna hézagok tömege megválaszolatlanul a film végére.

Sztereotípiáinkban a hiba – Thea Sharrock: Me Before You / Mielőtt megismertelek

Romantikus filmnek indult a Csillagainkban a hiba farszelén, s twitter-botrányként végezte a fogyatékkal élők egysíkú ábrázolása miatt. Újabb könnyfakasztó nyári románc, mely eltorzítja a fiatalok elképzelését a világról, a szerelemről, s úgy általában a dolgok értékéről, egy trendi sztárgárda felvonultatásával, mely biztosan nem olvasta végig a forgatókönyvet. Felháborodott értekezés következik a populáris kultúra klisészerű nemi szerepeiről és egyéb trivialitásokról ezen újabb megnyilatkozásának margójára. #mebeforeableism